Évközi 5. hét, hétfő – Ter 1,1-19; Mk 6,53-56 Hálásak vagyunk-e Istennek életünkért és képességeinkért? A Szentírás első mondataiban az Isten titkait fürkésző ember arra keresi a választ, hogyan és miért lett ez a világ. Isten válasza: nem öröktől fogva létezik ez a világ, hanem az idők kezdetén a világ felett álló, örökkévaló és mindenható…
Évközi 5. vasárnap, C. – Iz 6,1-8; 1Kor 15,1-11; Lk 5,1-11 Megvan-e bennünk a készség és a vágy Isten szavának meghallgatására és küldetésünk teljesítésére? Jézus korunk embereit nem a piactéren játszó, hanem a bújócskázó gyermekekhez hasonlítaná, akiket társaik magányukban megkeseredve magukra hagynak. Mindenki vágyódik szerető társra, és talán csak tudat alatt az Istennel való találkozásra…
Évközi 4. hét, csütörtök – Zsid 12,18-24; Mk 6,7-13 Meg vagyunk-e győződve Isten erős szeretetéről? A zsidókhoz írt levél szerzője arról ír, hogy Isten nem jelenik meg a maga fenségében, mert az a halandó emberben félelmet keltene. Ezért mondott le Isten az erődemonstrációról, kitéve magát a félreértésnek és a visszautasításnak is. Rábízta üzenetét a keresztségben…
Évközi 4. hét, szerda – Mk 6,1-6 Mi a hitünk alapja (oka, haszna, célja, hatása, stb.)? A názáreti zsinagógában Jézus programbeszédét olyan emberek hallgatták, akik látták Őt gyermeknek, kamasznak, ifjúnak és csöndes, minden feltűnés nélkül élő meglett embernek. Ismerték azt az emberi közeget is, amelyben felnőtt: rokoni, baráti hátterét. Néhány hónap múlva csodálkozást és döbbenetet…
Évközi 4. hét, kedd – Mk 5, 21-43 Hiszünk-e abban, hogy Jézusnak személyesen hozzánk van küldetése, és hogy Ő tud – és egyedül Ő tud – rajtunk segíteni a reménytelennek tűnő helyzetünkben is? Jézus azt várja tőlünk, hogy higgyünk benne. A hit – bizalom kérdése. Nemrégen olvastuk (hallhattuk) a Zsidóknak írt levélből (11,1), hogy „A…
Évközi 4. hét, hétfő – Mk 5, 1-20 Mi a bizonyítéka annak, hogy a sötétség vagy a világosság oldalán állunk-e? A Jézus korabeli zsidók a betegségek mögött a gonosz lelket látták, különösen a lelki betegségek esetében. Az gondolták, hogy a betegség oka valamilyen bűn, amit ha nem a beteg, akkor biztosan az ősei követtek el….
Évközi 4. vasárnap. C. – 1Kor 12,31-13,13; Lk 4,21-30 Krisztus szeretete vezeti-e minden tettünket? A mai evangéliumi részlet ott folytatódik, ahol a múlt vasárnapi megszakadt. A názáreti zsinagógában Jézus Izaiás próféta jövendölésének felolvasása után bejelentette, hogy benne elérkezett az Úr kegyelmének esztendeje, a bűnök bocsánatának és Isten irgalmas szeretetének ideje. Ennek elnyeréséhez azonban hitre és…
Február 2. – Gyertyaszentelő Boldogasszony (Mal 3,1-4; Lk 2,22-40) Ma arra emlékezünk, hogy negyven nappal Jézus születése után Mária bemutatta gyermekét a templomban. Lelkében átadott mindent, ami emberi bizonytalanság és félelem volt benne a jövővel kapcsolatban. Istenre bízta önmagát, sorsukat. A mai ünnep magyar neve – („Gyertyaszentelő Boldogasszony”) – arra utal, hogy ez a nap…
Évközi 3. hét, csütörtök – Zsid 10,19-25; Mk 4,21-25 Tudjuk-e, hogy a hitünkben való gazdagodásunknak melyek a feltételei, és teljesítjük-e ezeket a feltételeket? Nagyon komolyan kell vennünk a mai evangéliumi rész utolsó mondatát. Jézus azt mondja, hogy „akinek van, (az) még kap (hozzá), akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.” (Mk 4,25)…
Évközi 3. hét, szerda – Mk 4,1-20 – Hogyan alkalmazzuk magunkra Jézusnak a magvetőről szóló példabeszédét? Jézusnak a magvetőről szóló példabeszéde Márk evangéliumában első helyen áll az Isten országáról szóló példabeszédek sorozatában, és megadja az Isten országa megvalósulásának programját. A példabeszéd egyszerre tanúskodik Jézus tudásáról, bölcsességéről, alázatáról és ugyanakkor bizalmáról is. Mert Jézus tudja, hogy…