Húsvét utáni csütörtök – Lk 24,35-48
Melyek az akadályai, illetve a feltételei annak, hogy felismerjük a feltámadt Krisztust?
A mai evangéliumi történet tanulsága, hogy a félelem nem alkalmas lelki állapot Jézus felismerésére, mert ez akadályoz Isten jelenlétének felismerésében, sőt még Isten szolgálatában is. Jézusnak a talentumokról szóló példabeszéde szerint a félelemben élő szolga elrejtette az urától kapott talentumot.
Elgondolkodhatunk arról, hogy a tanítványoknak milyen személyes oka lehetett arra, hogy szorongással gondoljanak Krisztus feltámadására (például hűtlenségük, hitetlenségük, esetleg árulásuk miatt). Amikor Jézus megmutatta nekik a sebhelyeit, ezt nem azért tette, hogy vádolja az apostolokat, hanem hogy bizonyítsa a szeretetét, illetve irgalmát. Ugyanakkor Isten igazságosságát is kinyilvánította, hiszen a bűneinkért járó jogos büntetést önként vállalta.
Amikor pedig az apostolokban az ijedelem, valamint a félelem örömbe csapott át, akkor éppen örömükben nem mertek hinni. Az érzelmi felindultságon alapuló vallásosság ingatag talaja sem alkalmas a Jézussal való tartós kapcsolatra. Az ebből született örömnek is szükséges gyökeret vernie a hálával, illetve a bizalommal teljes békesség talaján. Nem véletlen, hogy Urunk a feltámadása utáni megjelenéseikor mindig így köszöntötte tanítványait: „Békesség nektek!”. Szentlelkét is azért küldte el, hogy az apostolok lelkében gyökeret verjen a békesség állapota. A békesség annak a tudatából születik, hogy Isten jelen van a számunkra, valamint teljesen rábízhatjuk magunkat.
A békétlen, elégedetlen, háborgó emberek vallásossága riasztó, sőt visszataszító. Ennek igazi oka az, hogy nem fogadják el a keresztet. A Messiás vállalta a szenvedést, valamint nekünk is szükséges szenvednünk, hogy bemehessünk Krisztus dicsőségébe.
Ha Krisztussal együtt készek vagyunk arra, hogy örömmel vállaljuk a szenvedést, akkor alkalmasak leszünk arra is, hogy megtapasztaljuk magunkban a feltámadt Krisztus erejét. Pál apostol írja, hogy „Örömmel szenvedek értetek, testemben kiegészítem azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből, Testének, az Egyháznak a javára.” (Kol 1,24)
Csupán azok válhatnak Jézus tanúivá, akik felismerik az Ószövetség Krisztusban való beteljesülését, akik hittel hallgatják az ő tanítását, akik megbeszélik egymás között Isten műveit, akik elfogadják, hogy Ő meghalt, de föltámadt, akik elfogadják a test föltámadását, valamint felismerik Őt a kenyértörésben,
Ugyanakkor nyíljék meg a szívünk a Szentlélek ajándékainak a befogadására is! Pál apostol szerint „A Lélek gyümölcsei a szeretet, az öröm, a békesség, a türelem, a kedvesség, a jóság, a hűség, a szelídség, az önmegtartóztatás.” (Gal 5,22). Ezek tesznek képessé minket a feltámadt Krisztus megtapasztalására, valamint a Róla való tanúságtételre.