Évközi 23. hét, péntek – Lk 6,39-42
A jóra, vagy a rosszra figyelünk-e inkább?
Jézus azt mondta, hogy az Isten országa már elérkezett, sőt, köztünk, illetve bennünk van (vö. Mt 12,28). Azt is mondta, hogy az Isten országa a gyöngykereső emberhez hasonlít, aki igazgyöngyöket keres (vö. Mt 13,45). Ugyanakkor Jézus arra is felhívta a figyelmünket, hogy jelen van a rossz, vagyis a konkoly is a világban (vö. Mt 13,26-30).
A kísértőnek az a törekvése, hogy a körülöttünk levő rosszra irányítsa figyelmünket. Közben ügyesen eltereli a figyelmünket a bennünk jelen lévő rosszról, illetve rávesz minket arra, hogy a szűkebb vagy tágabb környezetünk hibáival kezdjünk el foglalkozni. Sőt, arra indít, hogy farizeuskodó indulatossággal feldühödjünk a környezetünkben élő emberek hibái miatt, így az ördög harsonásaivá váljunk. Ilyenkor elkezdjük sorolni mások hibáit, sőt a bűneit. Esetleg a múltból is csak ezekre emlékezünk. Ugyanakkor mások figyelmét is a rosszra irányítjuk. Nem törődünk azzal, hogy jóvátehetetlen károkat okozunk mások becsületében.
A kísértő meg is nyugtat minket, hogy nyugodtan folytathatjuk eddigi életünket, mert mi másokhoz viszonyítva sokkal jobbak vagyunk. Nem vesszük észre, hogy mennyire el tudjuk torzítani az igazságot, amikor a másik legkisebb hibáját nagynak tüntetjük, a saját nagy hibáinkat pedig kicsinek. Így hasadás áll be a belső, valamint a külső világ megítélése között.
Olykor még a lelkiismeret-vizsgálatainkban, sőt a szentgyónásainkban is előfordul, hogy a mások bűneivel foglalkozunk, pedig ilyenkor jó lenne kizárólag a magunk bűneivel törődnünk.
Adott a lehetőség a változtatásra. Ha mások hibáit észrevesszük, akkor reflex-szerűen vizsgáljuk meg magunkat, a magunk esetleges hasonló fogyatékosságait! Ezek a mások szemében levő szálkához viszonyítva gerendák is lehetnek! Rájövünk, hogy ugyancsak szükségünk van arra, hogy rendezzük Istennel a kapcsolatunkat, hiszen e nélkül örök üdvösségünket tesszük kockára.
Lelki megújulásunk kiindulópontja saját hibáink beismerése, illetve bevallása. Csak így tudunk elindulni a megtérés útján. Csak akkor kezdődhet el bennünk Isten uralma, Isten országa, ha bűnbánat, valamint megtérés előzi meg. Amikor a bűnbánó ember beismeri saját hibáit, akkor először saját gyarlóságait ítéli el. Így tud türelmesen, megbocsátóan odalépni testvéréhez. Először tehát kezdjük el saját hibáinkat kijavítani! Így adjunk jó példát másoknak!
Igazi alázattal, valamint embertársaink iránt megnyilvánuló együtt-érző, megbocsátó, irgalmas szeretettel háláljuk meg Isten irántunk való irgalmas szeretetét!