Február 22. Szent Péter apostol székfoglalása
1Pét 5,1-4; Mt 16,13-19
Mik a feltételei annak, hogy elfoglaljuk azt a helyet, amelyet Isten készített számunkra a földön, valamint a mennyben?
Péter székfoglalásának két elengedhetetlen feltétele volt. Az egyik feltétele az isteni erényeknek (a hitnek, a reménynek, a szeretetnek) a magáévá tevése.
Péter apostol a Krisztusba vetett bizalomteljes hitét fejezte ki, amikor azt mondta: „Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás” (Jn 6,68). A ma hallott vallomásában is ezt a hitet erősítette meg. Ez tette Pétert sziklává.
A szikla hasonlata már az Ószövetségben is mindig az Istenre utalt. Péterre alkalmazva a hasonlatot, a szikla nem az embertől nyeri a szilárdságát. Péter ereje nem a világosan megfogalmazott hitvallásban rejlik, hanem abban, hogy az Úr teszi erőssé. Ugyanígy a sziklára épített ház, vagyis az Egyház is akkor marad fenn, ha Isten erejére, illetve Péterre épül.
Péter hite magába foglalja Jézus iránti szeretetét is. A feltámadása után Jézus ezért kért Pétertől háromszoros szeretet-vallomást. Csak ezek után bízta rá (szintén háromszoros megerősítéssel) az Egyházat.
A másik feltétele a szenvedésnek (a keresztnek) szeretetből való vállalása. Péter apostol a levelében azt írta, hogy ő „Krisztus szenvedéseinek tanúja”. Nem csupán úgy, hogy látta az Úr szenvedését, hanem maga is részese lett Krisztus szenvedésének. Igazi tanújává akkor vált, amikor Krisztusért, illetve Vele szenvedett. Elfogadta, majd mindhalálig követte a szenvedő szolga Messiást, a legfőbb Pásztort, aki szeretetből vállalta értünk a kereszthalált.
Milyen tanulságot vonhatunk le a magunk számára?
Az első találkozás alkalmával Péternek az jutott eszébe, hogy kinek tartja önmagát: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok” (Lk 5,8). Jézus pedig azt kérdezte a tanítványoktól, hogy kinek tartják Őt. Mi arra a két kérdésre adjunk választ, hogy kicsoda nekünk Krisztus, valamint szeretjük-e Őt!
Krisztus Egyháza esendő emberekből épül szent Egyházzá. Úgy válhatunk szentté, ha engedjük, hogy Krisztus elvegye vétkeinket. Így megmaradunk, illetve megerősödünk a Jézussal való közösségben. Ezt követően pedig iránta való szeretetből vállaljuk Isten akaratának teljesítését, valamint az ezzel együtt járó áldozatokat is.
Ha a szenvedést, illetve a szolgálatot nem szeretetből vállaljuk, akkor ezek terhekké válnak. Az már nem szeretet-szolgálat, hanem kényszerű kötelesség. Ezen az állapoton úgy lehet segíteni, ha megújítjuk az Istennel való szeretet-kapcsolatunkat.
Újuljunk meg, erősödjünk meg az Isten iránti igaz hitben, a biztos reményben és a tökéletes szeretetben! Majd pedig kérjük a Szentlelket, mutassa meg nekünk, kikről akar gondoskodni általunk, valamint adjon a szívünkbe irántuk való hűséges, áldozatos szeretetet, hogy így teljesíthessük Isten akaratát!