Szeptember 1. péntek

Évközi 21. hét, péntek –  Mt 25,1-13

Készen állunk-e bármely pillanatban megjelenni Isten ítélőszéke előtt?

        

         A tíz szűzről szóló példabeszéd az okosság, valamint az éberség erényéről szól. Az rendezi be okosan az életét, aki gondol a végső ítéletre, valamint az örök életre, amely a halálunk után vár ránk.

         Életutunk Krisztus ítélőszéke felé halad, s ott majd érdemeink szerint bírálnak el bennünket. Érdemeket ebben a földi életünkben lehet szereznünk imádsággal, kötelesség-teljesítéssel, jótettekkel, mert halálunk után erre már nem lesz alkalmunk.

         Földi életünk a várakozás jegyében telik. Életünk nem „örök búcsúzás”, hanem „reményteli” várakozás. Krisztus nem azért várakoztat minket, hogy belefáradjunk a várakozásba, hanem hogy mindnyájan elkészüljünk, hogy senkit se érjen az ő jövetele készületlenül. Ha sötét éjszaka vesz körül, ez a legalkalmasabb idő, hogy kimutassuk iránta való feltétel nélküli állhatatos szeretetünket.

         Úgy éljünk, hogy a világ vége (a végső számadás) számunkra ne tragédia, hanem örömteli beteljesedés legyen, amely Jézus győzelmét, a szeretet diadalát jelenti a rossz fölött. De figyelmeztessen minket, hogy az öt okos szűz jutalma mellett realitás az öt balga sorsa is! Mert ők nem gondoltak az örök életre!

         Mi tartozzunk az okosak közé!