Szentháromság vasárnapja (jún. 4.: az összetartozás napja) Kiv 34,4b-6, 8-9; 2Kor 13,11-13; Jn 3,16-18
Miért fontos tudnunk, hogy Isten Szentháromság?
Mi már tudjuk, hogy az élő Isten nem egyetlen személy. Ő három személynek, az Atyának, a Fiúnak, valamint a Szentléleknek egy, oszthatatlan szeretet-közössége, akit úgy hívunk, hogy Szentháromság. Azt is tudjuk, hogy Jézus nem ejtette ki ezt a szót. De beszélt az Atyáról, valamint arról, hogy Ő és az Atya egy, illetve hogy az Atyával együtt elküldik a Szentlelket. Mielőtt a mennybe ment, úgy küldte tanítványait, hogy: „Tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére!” (Mt 28,16)
A mai szentleckében Pál apostol köszöntése már az őskeresztények hitvallását idézi: „Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, az (Atya)Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!”
A Szentháromság titkát soha nem tudjuk megérteni. Szent Ágoston szerint a Szentháromságról való beszédünk csak „szavaink csörömpölése”. Úgy vagyunk vele, mint a szomjas vándor a forrással: iszik a forrásból, felfrissül, de a forrást kiinni sohasem tudja. De nem is azért van a forrás, hogy kiigya az ember, hanem hogy éljen általa.
Azért szükséges tudnunk, hogy Isten három személy szeretet-közössége, mert az Isten személyes kapcsolatra akar lépni velünk. Ez azonban csak úgy lehetséges, hogy külön-külön kapcsolatban vagyunk az Atyával, a Fiúval, illetve a Szentlélekkel. Hiszen személyes kapcsolat csak személyek között lehetséges.
A három isteni Személy létének, valamint egymáshoz való kapcsolatának ismerete abban segít minket, hogy tudjuk, milyenek legyünk. Mivel Isten képére és hasonlatosságára vagyunk teremtve, az életünk lényege, egyben az egész teremtett világnak az alaptörvénye az önátadó szeretet.
Az isteni személyek nemcsak egymásnak adják át magukat, hanem nekünk is. Ezért mondja Jézus, hogy: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, örökké éljen.”
Az Atya úgy birtokolja az istenség teljességét, hogy semmit sem tart meg önmagának, hanem öröktől fogva szüntelenül odaad mindent a Fiúnak. Fiú pedig, Aki öröktől fogva születik, az istenség teljességét úgy birtokolja, hogy az Atyától kapja. Mindent elfogad az Atyától, de Ő sem tart meg semmit önmagának, hanem azonnal mindent visszaad Neki. A Fiú ebbe a szeretet-áramlatba hívott meg minket, amelybe a mi a tudatos részvételünkkel tudunk bekapcsolódni. A Fiúhoz hasonlóan mi sem önzően fogadjuk el az Atya szeretetét, hanem úgy, hogy tovább adjuk azoknak, akiknek Isten rajtunk keresztül akarja tovább adni. Így bontakozik ki a személyiségünk Isten, valamint egymás szeretetében.
A Szentháromság közösségének és egységének Éltető Lelke, a szeretet áramlása az Isteni Személyek között, a Szentlélek, isteni Személy. Vele szükséges együttműködnünk, hogy kölcsönös szeretetben, egységben éljünk az Atyával, a Fiúval, illetve egymással!