Szent Adalbert – Hogyan teljesítjük a körülmények alakulásától függően Istentől kapott küldetésünket?
Mindnyájan ismerjük fel saját küldetésünket! A körülmények alakulása által is szól hozzánk Isten.
Adalbert a hét fiú testvére között a hatodik gyermekként 956-ban született Kelet-Csehországban, Libicében, előkelő szülőktől. Alighogy megszületett, súlyos lázba esett. Hiába vitték őt a leghíresebb orvosokhoz, nem tudtak rajta segíteni. Ekkor a Szűzanyának ajánlották, és megfogadták, hogy ha életben marad, Istennek szentelik. Így is történt.
26 éves volt, amikor 982-ben Prágában püspökké szentelték, majd nem sokkal a szentelő püspöke halála után egész Prága őt akarta püspökének. Püspökké szentelése után megszűnt mosolyogni. Mikor ennek okáról kérdezték, azt válaszolta: „Borzasztó a püspökre váró számadás az élők és holtak bírája előtt”. Nagy alázatossággal, mezítláb vonult be püspöki székvárosába. A prágaiak nagy lelkesedéssel fogadták, de amikor babonáikat és bűneiket szóvá tette, elfordultak tőle. Hat évi hiábavalónak látszó küzdelem után, 988-ban kétségbeesetten menekült Prágából Rómába. A pápa megértéssel fogadta. A római Aventinus görög kolostorban bencés szerzetes lett.
992-ben egy cseh követség kérésére visszatért Prágába, de csak 994-ig (alig két évig) működött.
994-995-ben Magyarországon térített. Ő bérmálta a Bruno által már megkeresztelt Istvánt. Közben (995 őszén) Libice családi várában négy testvérét, családjaikkal együtt, a hatalomért versengő cseh főurak lemészárolták.
996-ban Lengyelországba ment, majd két társával együtt Poroszországban kezdett térítő munkába. De a pogány poroszok a három hittérítőt fejvesztés terhe mellett a vidékük elhagyására szólították fel. Ők azonban nem a nyugati, hanem a déli irányt választották. Ezért amikor 997. április 23-án egy tisztásra érve a szentmiseáldozat bemutatása után lepihentek, nyolc, állig fölfegyverzett porosz férfi rájuk tört. Adalberten végrehajtották az ítéletet. Elsőként a vezetőjük (egyben pogány papjuk) szúrta lándzsáját Adalbert testébe, a többi hét pedig követte példáját. Fejét a törzséről leválasztották és felnyársalták. Közben a dühük lecsillapodott, a megrettent másik két térítőt megkötözve a legközelebbi helységbe vitték, ahonnan azoknak hamarosan sikerült megszökniük, és visszatértek Rómába.
997-ben Géza fejedelem meghalt, István 998-ban a veszprémi ütközetben leverte Koppány lázadását, az 1010-ben alapított esztergomi székesegyház patrónusául Adalbertet választotta (halála után három évvel!).
Az evangélium szerinti élet, ma is szükségképpen gyűlöletet kelt a világban. De ha mi is gyűlölettel válaszolnánk a gyűlöletre, akkor nemcsak a világban erősítenénk a gyűlöletet, hanem magunkban is meghasonlottságot idéznénk elő.
Missziós terület lettünk. De nem várhatjuk, hogy Csehországból, vagy máshonnan (akár Európából, vagy más kontinensről) jöjjenek hozzánk hittérítők. Ezt mi vállaljuk saját nemzetünk körében!