Január 25. Szent Pál megtérése („Pálforduló”, ünnep) (ApCsel 22,3-16)
Hajlandók vagyunk-e felülvizsgálni életvitelünket, és ha szükséges, akkor készek vagyunk-e a változtatásra?
Szent Pál apostol megtérését szemlélve nem elég megcsodálnunk, hogy milyen változást képes eredményezni Isten kegyelme, hanem nekünk is szükséges készen állni a lelki újjászületésre.
Ehhez tanulékony lélekkel szükséges figyelnünk a Szentlélekre! A Lélek szerinti életünk első (és nyugodtan hozzátehetjük, hogy legfőbb) gyümölcse az, hogy szeretet-közösségben élhetünk Istennel!
Azt is érdemes tudnunk, hogy a vallásosságunk nem magánügy. Nélkülözhetetlenül fontos a „missziós lelkület”, amely által mindannyiunknak közösségi feladata is van. Ezért Istentől kapott képességeinkkel, lelki adományainkkal törekedjünk mások üdvösségét szolgálni! Váljék életünk „üdvszerző mankóvá” mindazok számára, akik készek elfogadni tőlünk ezt a segítséget!
Ha döntéseinkben a Szentlélek indításait követjük, akkor életünkben megtapasztalhatjuk az Isten Lelke szerinti élet többi gyümölcsét is. Ezeket szent Pál felsorolja a galatákhoz írt levelében (a jóság, az öröm, a béke, a hit, a remény, de legfőképpen a szeretet – vö. Gal 5,22-23)!