Január 18. Árpád-házi Szent Margit – Mt 25,1-13
Mennyire tartjuk fontosnak az örök üdvösség elnyerését? Szívünkön viseljük-e embertársaink sorsát?
Margit IV. Béla királynak (1235-1270) és feleségének, a bizánci származású Laszkarisz Máriának a kilencedik gyermeke volt. 1242-ben, a tatárok elől való menekülésük idején Horvátországban, Klissza várában született. A tatárjárás után sokan tudomást szereztek a szülők fogadalmáról, mely szerint, ha Isten megmenti az országot a tatároktól, a születendő gyermeküket egészen az Isten szolgálatára szentelik. Mindenki ennek tudta be, hogy a tatárok 1242 márciusában váratlanul kivonultak országunkból.
A királyi pár teljesítette ígéretét, amelyet Margit később nemcsak elfogadott, hanem saját szabad akaratából tudatosan vállalt. Akkor is ragaszkodott fogadalmához, amikor apja ennek megváltoztatására akarta őt kényszeríteni.
A balga és az okos szüzekről szóló példabeszéd megértéséhez jó tudni, hogy Máté evangéliumában előtte az utolsó napról, az Emberfia elérkezéséről, illetve a hűséges vagyonkezelőről szóló példabeszédeket találjuk. Ezeknek a példabeszédeknek a közös pontja a végső ítélet, valamint az éberség fontossága. Ez nem passzív várakozást, hanem aktív, cselekedetekben megnyilvánuló szeretetet jelent.
A hagyományos magyarázat szerint az olaj a jó cselekedeteket jelképezi. Szent Ágoston így írt erről: „Öltsd magadra a hit, a remény, a szeretet és a jótettek fátylát,… készítsd fel jól a lámpákat, vigyázz, hogy el ne aludjanak, tápláld őket a helyes lelkiismeret olajával! Maradj egységben a Vőlegénnyel, a Szeretet által, hogy bevezessen a lakodalmi terembe, ahol már lámpásod soha ki nem alszik!”
Margit halála után nővértársai egyöntetűen és megrendítően számoltak be Margit rendkívüli életszentségéről, amit száztíz világi tanú is megerősített. Kortársai valamennyien tudatában voltak, hogy szerzetesi élete első pillanatától kezdve, 28 éves korában bekövetkezett halála pillanatáig (1270) engesztelő áldozat volt országunkért.
XII. Piusz pápa 1943. november 19-én avatta szentté. A mennyben fogjuk megtudni igazán, hogy mit jelentett Margit életáldozata nemzetünk számára. De azoké is, akik önzetlenül fáradoznak nemzetünk tagjainak földi és örök boldogságáért. Milyen nagy szükségünk van ma is arra, hogy legyenek, akik népünk békessége, jobb jövője, nemzetünk tagjainak örök üdvössége érdekében egész életüket felajánlják Istennek!
Ma Szent Margit közbenjárását kérjük elsősorban magunkért, hogy a szeretet cselekedeteiben megerősödve üdvösségre vezető életet éljünk! Életünk minden jó cselekedetét, illetve szenvedéseinket is ajánljuk fel szeretteink földi boldogulásáért, örök üdvösségéért!