Advent 3. hete, kedd – Szof 3,1-2.9-13; Mt 21,28-32
Vajon megtesszük-e azt, amit Isten kér tőlünk?
Jézus tőlünk is megkérdezi, hogy nekünk mi a véleményünk az általa kitalált példabeszédben szereplő két fiú viselkedéséről, akiktől az apjuk segítséget kért.
Az első fiú vajon miért mondta, hogy „nincs kedvem”, és ezt később miért bánta meg és miért ment ki mégis dolgozni a szőlőbe? Felismerte talán, hogy hibázott, amikor megtagadta a segítséget apjától, és ezt a hibát jóvá akarta tenni?
És a másik fiú? Látszólag példaszerűen viselkedett. Készségesnek, szófogadónak mutatkozott, de valójában nem volt az, kimondott szavát ugyanis nem tartotta be. Lehet, hogy valóban ki akart menni a szőlőbe, csak egyéb teendői között megfeledkezett ígéretéről?
Jézus mondanivalója szempontjából az a lényeges, amit a fiúk tettek, illetve nem tettek, nem pedig az, amit gondoltak vagy mondtak!
Jézus példabeszéde érvényes minden egyes emberre, így ránk is. Vajon mi melyik fiúhoz hasonlítunk inkább? Keressük-e, és hogyan teljesítjük Isten akaratát?
Egyértelmű, hogy a kimondott szó kevés volt, és a tettek mutatták meg, hogy melyik fiú teljesítette apjuk kérését. Az is nyilvánvaló, hogy a két fiú közül egyik sem példakép, mert egyikük sem volt következetes. Az lett volna a helyes magatartás, hogy igent mondanak, és el is indulnak. Végeredményben az a döntő, hogy az egyik fiú végül a jó irányba, a másik a rossz irányba fordult.
A bűnbe esett ember húzódozik Isten akaratának teljesítésétől. Sokan azzal sem törődnek, hogy a jó vagy a rossz úton járnak. Sőt, ezek az emberek még viszolyognak is az ilyen kérdéstől. Mások pedig szalmaláng lelkesedéssel ígérik, hogy Istennek szolgálnak, de győz bennük a kényelemszeretet és az önzés.
Az advent számunkra a fordulat ideje lehet. Vajon készek vagyunk-e arra, hogy jobb belátásra térjünk? Ha rossz úton járunk, akkor hallgatunk-e lelkiismeretünk szavára, és hajlandók vagyunk-e visszatérni a helyes útra?
Jézus egész élete az Atya akaratának teljesítése volt. Az Atya akaratából öltött emberi testet, majd vállalta a szenvedést és a kereszthalált. Szavai és tettei egységet alkottak. Azt tette, amit hirdetett.
A helyes magatartásra az Egyszülött Fiú és az ő anyja, Mária mutatott példát. Ők legyenek a mi példaképeink! Legyünk az Atya akaratának készséges teljesítői! Készségünket ne csupán szavakkal fejezzük ki, hanem a tetteink is kövessék a döntéseinket! Akkor leszünk jó gyermekei a Mennyei Atyának, ha megtesszük azt, amit kér tőlünk!