Nagyböjt 4. hete, szerda – Iz 49,8-15; Jn 5,17-30
† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből (Jn 5,17-30)
Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak: „Az én Atyám szüntelenül munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is.”
E szavak hallatára a zsidók még inkább az életére törtek, mert nemcsak a szombati nyugalmat szegte meg, hanem Istent Atyjának mondta, és így egyenlővé tette magát Istennel.
Jézus azonban tovább hirdette: „Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú semmit sem tehet önmagától. Csak azt teheti, amit az Atyánál lát. Amit ugyanis az Atya cselekszik, azt cselekszi a Fiú is. Az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit cselekszik. Sőt még nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok rajta. Amint ugyanis az Atya halottakat támaszt föl és kelt életre, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.
Az Atya nem ítél meg senkit sem, hanem az ítéletet egészen a Fiúra bízta, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tiszteli. Aki a Fiút nem tiszteli, az nem tiszteli az Atyát sem, aki a Fiút küldte. Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már átment a halálból az életre.
Bizony, bizony, mondom nektek: eljön az óra – sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát. Meghallják, és életre támadnak. Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában.
A Fiúnak hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak az életre; akik rosszat tettek, feltámadnak a kárhozatra.
Én önmagamtól semmit sem tehetek. Amint (Atyámtól) hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.”
Ezek az evangélium igéi.
Igyekszünk-e Isten szeretetét egyre jobban megismerni és viszonozni?
Mivel a nagyböjti időszakból virágvasárnapig már csak másfél hét van hátra, életünk különböző területeinek felülvizsgálása során egyre inkább a legfontosabb feladatokra kell irányítanunk figyelmünket. Törekedtünk-e Istent és az ő szeretetét egyre jobban megismerni, az ő szeretetét viszonozni és embertársainknak továbbadni?
Ha gazdagabbá, értékesebbé akarjuk tenni életünket, akkor elsősorban a kapcsolataink megújítására kell törekednünk. De mivel minden kapcsolatunk az Istennel való kapcsolatunktól függ, ezért a legfontosabb, sőt létfontosságú feladatunk a három isteni Személlyel való kapcsolataink ápolása. Ezeket tegyük egyre élőbbé és személyesebbé.
A három isteni Személynek egymással való kapcsolata számunkra a minta, és egyben forrása is az egymással való kapcsolatainknak. Jézus mondta az utolsó vacsorán, hogy: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.” Ti pedig „szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket”! (vö. Jn 15,9-12)
A mai evangéliumban hallottuk Jézus kijelentését, hogy: „Az én Atyám szüntelenül munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is.” És „Amit… az Atya cselekszik, azt cselekszi a Fiú is.” Tehát az Atya és a Fiú munkálkodása nem fejeződött be a világ teremtésével. Ugyanígy nekünk is állandóan munkálkodnunk kell kapcsolataink építésén és elmélyítésén.
Mindennapi feladatainkat szeretettel kell teljesítenünk. Nekünk is szól a Jelenések Könyvének figyelmeztetése: „Tudok tetteidről, fáradozásaidról és kitartásodról… De van egy kifogásom ellened: az, hogy kezdeti szeretetedtől eltértél.” (vö. Jel 2,2-4)
Hogy mennyire szeret minket az Isten, arról Izaiás könyvéből is hallhattunk egy szép hasonlatot. Előfordulhat, hogy az asszony megfeledkezik méhe gyümölcséről, de az Isten nem feledkezik meg rólunk. A három isteni Személy közös akarata az, hogy az ő életükben nekünk is részünk legyen.
A mai evangéliumi részletből újra megtudhatjuk, hogy nem Jézus ítél arról, hogy az örök üdvösségre, vagy az örök kárhozatra jussunk. Mi magunk döntünk arról, hogy elfogadjuk-e a Jézus Krisztusban megjelent életet, vagy nem, vagyis hogy akarjuk-e járni azt az utat, amely az üdvösségre vezet, vagy nem.
Az evangélium arra szólít fel minket, hogy ahogyan Jézus mindenben együttműködik az Atyával, úgy mi se tegyünk semmit nélküle, vagyis működjünk együtt Jézussal. Jézus mondta, hogy: „önmagamtól semmit sem tehetek.”
A Szentlélek által Jézus és az Atya szeretetével kell szeretnünk egymást, hogy üdvözülhessünk. Mert Isten akarata az, hogy „minden ember üdvözüljön” (1Tim 2,4).