Október 12. Évközi 28. hét, hétfő

Évközi 28. hét, hétfő – Lk 11,29-32

Az elmúlt időszakban növekedett-e a hitünk, a bűnbánatunk, a szeretetünk és az örömünk?

Megdöbbentő, ha Jézus valakiről azt állítja, hogy gonosz. Különösen megdöbbentő, ha egy egész nemzedékről mondja ezt. Meg kell jegyezni, hogy azokat tartjuk gonoszoknak, akikből hiányzik a jóakarat, illetve a jóra való készség, és ehelyett a rosszindulat, a rosszakarat jellemző rájuk. Jézus azért mondta kortársairól, hogy gonoszok, mert nem értékelték az ő tanítását az Isten Országának örömhíréről, és nem tartottak bűnbánatot. Pedig ezzel kezdte nyilvános működését. Első kimondott szavai Márk evangéliuma szerint ezek voltak: „Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten Országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1,15)

Vajon rólunk Jézusnak mi a véleménye? Mi hajlandók vagyunk-e magunkra alkalmazni és követni az ő tanítását, akár a Szentírást olvasva, akár az igehirdetőinket hallgatva? És legfőképpen folyamatos-e a megtérésünk? Nem lankad-e a jóra való törekvésünk? Erősödik-e a hitünk, növekszik-e a hitünkből fakadó örömünk? Keressük-e és teljesítjük-e Isten akaratát? Rendíthetetlenül hiszünk-e Isten szeretetében, melynek legnagyobb bizonyítéka, hogy Isten egyszülött Fiát is nekünk adta. Fiát, Aki szeretetből meghalt értünk, majd föltámadt, és az Atyával együtt elküldte nekünk a Szentlelket, hogy örök életünk legyen.

Ha mi is a „gonosz nemzedékhez” hasonlóan Isten szeretetének újabb bizonyítékait követeljük, és nem arra törekszünk, hogy Isten szeretetét viszonozzuk, akkor az Emberfia már csak akkor lesz jel, amikor ítéletre jön, és a szeretet tetteit fogja számonkérni tőlünk. Akkor már nem a hitre és az üdvösségre vivő jel lesz, hanem a hitetlenséget és a szeretetlenséget elítélő bíró. Ne feledjük, mit mondott Jézus: „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8).

Mindennap az Isten szeretetéről tanúskodó csodák áradatában élünk. Ezek között a legnagyobb, hogy Isten jelen van köztünk. Akkor is, ha nem látjuk, vagy nem érezzük, vagy éppen megpróbáltatások érnek minket. Vajon nem feledkezünk-e meg arról, hogy Jézus érzékelhető módon állandóan jelen van köztünk az Oltáriszentségben?! Minden szeretetnek a leghitelesebb bizonyítéka az, hogy az egy közösségbe, illetve családba tartozó személyek mennyit és mennyire akarnak együtt lenni egymással. Érdemes lelkiismeret-vizsgálatot tartanunk, hogy mennyi időt töltünk az Oltáriszentség előtt, és mennyire élünk Isten jelenlétében.

Akkor növekedünk a szeretetben, ha tudatosan és személyesen minél többet együtt akarunk lenni Istennel és egymással. És különösen ha szeretettel szolgáljuk azokat, akiket Isten általunk is akar szeretni, és a mi segítségünkkel akar elvezetni az üdvösségre.