Évközi 16. hét kedd – Mt 12,46-50
Hogyan lehet személyes kapcsolatba kerülni Jézussal?
Jézus a mai evangéliumban nem az édesanyjához és a rokonaihoz fűződő kapcsolatát akarta megtagadni, hanem a tanítványaival való kapcsolatát akarta értékelni. Jézus tanítványának lenni nem azt jelenti, hogy valamiféle elméleti képzésen (előadásokon, stb.) vesz részt valaki, amelyet Ő tart számára, hanem életközösséget jelent Vele. Ezért a tanítvány számára is a mennyei Atya akaratának a teljesítése a cél.
Nem kétséges, hogy Jézus anyja, Mária, aki magát „az Úr szolgáló leányának” (Lk 1,38) nevezte, egész életében az Isten akaratát teljesítette. Jézus az evangéliumban mondott szavaival nem akarta tagadni anyjával való kapcsolatát, hiszen jól tudta, hogy anyja mindenkinél jobban teljesíti Isten akaratát. Mária nemcsak anyaságán keresztül kapcsolódott Jézushoz, hanem hitén és szeretetén keresztül is, ezért lett a legkiválóbb tagja Jézus új közösségének is. Szűz Mária jó tanítvány volt. Ezért lett ő az Egyház anyja.
A rokonok számára azonban Jézus szavaiban figyelmeztetés van: Őt nem lehet kisajátítani, vagy küldetésében gátolni. Ő minden ember Üdvözítője. Mindenki iránt a testvér szeretetével kötelezi el magát. Aki viszont nem hisz, még ha rokon is, kizárja magát ebből a közösségből.
Krisztus Egyházában már nem az Ábrahámtól való leszármazás a döntő, hanem a hit és az Atya akaratának a teljesítése.
Aki tehát közeli személyes kapcsolatba, közösségbe akar kerülni Jézussal, annak az Atya akaratát kell keresnie és teljesítenie: „Ki az én anyám, és kik a rokonaim? Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám.” Nem azt mondja, hogy olyan, mintha testvérem, nővérem és anyám lenne, hanem annak mondja, és valóban az is!
Assisi Szent Ferenc a hívőkhöz írt levelében írta (mindkét változatban egyformán!), hogy: „a mi Urunk Jézus Krisztusnak a jegyesei akkor leszünk, mikor a Szentlélek által a mi Urunk Jézus Krisztussal egyesül a hívő lélek. Testvérei akkor, amikor az Atyának az akaratát teljesítjük. És anyja akkor, amikor az isteni szeretet és tiszta és őszinte lelkiismeret által a szívünkben és testünkben hordozzuk Őt, és szent cselekvéssel a világra szüljük Őt.” Aztán még újra és újra ismételgeti, hogy: „milyen szent, vigasztaló és gyönyörűséges a tudat, hogy jegyesünk van”.
A mai evangélium örömhíre számunkra tehát az, hogy ha a Jézussal való személyes kapcsolatunk elsőbbséget élvez emberi kapcsolataink között, és ha mindenek elé és fölé helyezzük a mennyei Atya akaratának teljesítését, akkor mi is olyan kapcsolatba kerülünk Jézussal, mint Jézus az ő édesanyjával, Máriával. Továbbá kapcsolatba kerülünk mindazokkal, akiknek eledele a mennyei Atya akaratának teljesítése.
A Vele való személyes kapcsolatnak a lehetőségét ajánlja föl nekünk Jézus. Éljünk a lehetőséggel!