Évközi 25. vasárnap C – Ám 8,4-7; 1Tim 2,1-8; Lk 16,1-13
Jól ismerjük-e feladatunkat (szerepünket) a világban?
Sohasem szabad elfelejtenünk, hogy mi az Isten velünk kapcsolatos akarata, másképpen megfogalmazva: hogy mi végett vagyunk a világon. Isten „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére” (1Tim 2,4), és avégett vagyunk a világon, hogy Isten szeretetét egyre jobban megismerjük, viszonozzuk, és ezáltal üdvözüljünk.
A mai evangélium hűtlen intézője szereptévesztésben élt. Úgy bánt a javakkal, mint a sajátjával, még akkor is, amikor már tudta, hogy el kell számolnia ura vagyonával. Jézus hűtlennek nevezi őt, de egy valamiben mégis példaképül állítja elénk.
A hűtlen intéző egyetlen gondja: jövőjének a biztosítása. Amikor szembe kellett néznie a ténnyel, hogy számot kell adnia, fontolgat. Még kezében van a lehetőség, most még intéző, még gazdálkodhat a rábízott vagyonnal. Adakozik abból, ami fölött még rendelkezhet, abban a reményben, hogy majd neki is részt adnak belőle. Nem habozik. A sürgető óra gyors cselekvést követel. Jézus megdicséri találékonyságát és elszánt merészségét, ahogyan a jelent kihasználja jövőjének biztosítása érdekében. „A világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál”: céltudatosabbak, határozottabbak és elszántabbak saját érdekeik érvényesítésében.
Nekünk a céltudatos cselekvésmódjukban kell követni őket. Hasonló odaadással és kitartással kell nekünk is okosságunkat latba vetni üdvösségünk biztosításáért. Jézus arra biztat minket, hogy „Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba”.
A jövőt addig kell biztosítanunk, amíg rendelkezünk a földi javakkal. Miután megismertük Isten szeretetét, úgy kell viszonoznunk, hogy az Ő szándéka szerint a ránk bízott javakat okosan felhasználva törődünk azokkal, akiket Ő a mi gondjainkra bízott, akik iránt a szívünkbe szeretetet öntött.
János evangéliumában mondja Jézus, miután megmosta tanítványai lábát, hogy „ Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg. Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött annál, aki küldte.” (Jn 13,15-16) Jézus azért jött, hogy tanúságot tegyen Isten irántunk való szeretetéről és üdvözítsen minket. Nekünk is ebben a szolgálatban kell Őt követnünk.
Azért kaptuk javainkat és lehetőségeinket, beleértve önmagunkat is, hogy a ránk bízottak földi boldogulását és örök üdvösségét szolgáljuk, és ezzel Isten irántunk való szeretetét és gondviselését bizonyítjuk. Ne felejtsük, hogy mi csak intézők vagyunk, és vigyázzunk arra, hogy jótetteinket látva dicsőítsék Mennyei Atyánkat. (v.ö. Mt 5,16)