Aug. 31. Az Esztergomi Főszékesegyház felszentelése 1Kor 3,9-17, Jn 2,13-22 (Szabadon választhatók) Igyekszünk-e Isten templomává lenni?
Nagy Konstantin császár korától kezdve (300-as évek elejétől) a templomokat a használatba vételük előtt fölszentelték. Ezt jelzi a templom falára felfestett (vagy felhelyezett) tizenkét kereszt, azokon a helyeken, ahol a püspök a templomszentelés szertartása keretében krizmával megkente a falat. (A mi templomunkban is láthatjuk ezt.) A templom felszentelésének évfordulóját minden templomban megtartjuk, az egyházmegye főtemplomának felszentelését pedig az egész egyházmegyében is megünnepeljük.
A templom általában istentiszteletek céljára emelt olyan épület, amelyben áldozatot is mutatnak be. Ahol nincs áldozatbemutatás, az csak imaház. Az ószövetségben csak egyetlen templom volt, ahol áldozatokat mutattak be, és ezen kívül a zsidók hite szerint ebben a jeruzsálemi templomban Isten különleges módon is „lakást vett”, személyes kapcsolatba lehetett vele lépni.
Az újszövetségben a templom maga Jézus Krisztus, akiben „az Istenség egész teljessége lakozik” (Kol 2,9).
De a keresztények maguk is Krisztus testének tagjai, eleven kövek, akik Krisztussal együtt lelki épületet alkotnak. Tehát Krisztus testének tagjaként minden hívő keresztény maga is az Isten temploma (1Kor 6,15; 12,27, Róm 8,11), illetve teste a Szentlélek temploma (1Kor 6, 19).
Csak Krisztus személyéhez kapcsolódva épül a hívek közössége az Úr szent templomává. (Ef 2,20-22, 1Kor 3, 16-17, stb.) és magát az épületet is az Eucharisztia liturgiája teszi Isten templomává. Tehát a végleges, a nem emberkéz által megépített templom Krisztus teste, az Egyház, amely az Isten személyes jelenlétének hordozója a földön.
Úgy tudunk közreműködni Isten templomának, az Egyháznak a növekedésében, ha egyre jobban az Isten éltet minket. Ennek a külső jele az, ha növekedünk az áldozatos szeretetben (Ef 4, 1-16). Törekednünk kell arra, hogy minden tettünk Isten iránti engedelmességből és szeretetből fakadjon, vagyis áldozat legyen. Így leszünk Isten igazi templomává. Mert áldozat nélkül nincs templom.
Ma azt ünnepeljük, hogy az Esztergomi Bazilikát 1856. aug. 31-én a mennybe felvett Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelték fel. A Duna felőli homlokzatán ez a felirat áll: „Quae sursum sunt quaerite” = Az odafönt valókat keressétek! (Kol 3,1). Ezt a tömör felszólítást konkrétabban kifejti Jézus. Pl. Mt 6,33: „Ti keressétek elsősorban Isten Országát és annak igazságát…!” Vagyis ezek a mondatok Isten ránk vonatkozó akaratának és Jézus tanításának egyre jobb megismerésére és teljesítésére szólítanak fel minket.
! Templommá kell lennünk, az „imádság házává”, mások számára is az Istennel való találkozás színhelyévé, másokat is Istenhez segítő „beszédünkkel” és magatartásunkkal, és ahol áldozato(ka)t mutatnak be, vagyis minden munkánkat és szenvedésünket Istennek kell felajánlanunk!