A „litánia” kifejezés a görög „litaneuó” – könyörgök szóból származik. Az V. században azt a könyörgő imádságot jelentette, amellyel különféle szándékokért imádkoztak. A VII. században kialakult már a ma is ismert formája: az előimádkozó szándékaira a hívek válaszolnak.
A lorettói litánia a mai formájában a XVI. században tűnik fel először, de már a XII. századból is ismerünk hasonló, közös végzésre készült imádságot. A pápák (pl. XII. Piusz, Boldog VI. Pál, Szent II. János Pál) mindig hangsúlyozták a litánia közös és egyéni imádkozásának jelentőségét. Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció „Népi ájtatosságokról” szóló dokumentuma szintén jelentős ájtatosságnak tünteti fel a Szűzanya köszöntésének e tiszteletre méltó módját.
Templomunkban:
- minden nap 18.15-től az Eucharisztia jelenlétében imádkozzuk a litániát
- minden kedden a reggel 8 órai szentmise után a Szent Antal litániát végezzük.