Ferenc ajkán akkor hangozhatott el ez az ima, amikor San Damiano templomában a keresztről így szólt hozzá az Úr: “Menj, Ferenc, és építsd fel házamat, mely, mint látod, romokban hever” (2Cel,10). Ez 1206 januárjában történhetett. Az imádság szavai attól fogva érlelődtek és csiszolódtak tovább Ferencben. Elképzelhető, hogy eredetileg olaszul keletkezett, és a ránk maradt latin szöveg annak fordítása.
Fölséges és dicsőséges Isten,
ragyogd be szívem sötétségét,
és adj nekem
igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet,
érzéket és értelmet, Uram,
hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.