A Miatyánk kifejtése

Ó Szentséges Atyánk, teremtőnk, megváltónk,
vigasztalónk és Üdvözítőnk.
Aki a mennyekben vagy: az angyalokban
és a szentekben;
te világosítod meg őket tudásukban,
mert te vagy, Uram, a fényesség;
te gyújtasz szeretetre, mert te vagy, Uram, a szeretet;
te töltöd el őket bentlakásod által boldogsággal,
mert te vagy, Uram, a legfőbb jó, az örök,
akitől minden jó ered s aki nélkül semmi jó nincsen.
Szenteltessék meg a te neved:
ragyogjon föl bennünk a te ismereted,
hogy felismerjük, milyen a te jótéteményeid szélessége,
ígéreteid hosszúsága, fönséged magassága
és ítéleteid mélysége,
Jöjjön el a te országod:
hogy te uralkodjál bennünk kegyelmeddel
és vezess bennünket a te országodba,
ahol színed látása homálytalan, szereteted tökéletes,
barátságod boldogságot árasztó, élvezésed örökkétartó.
Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben,
úgy a földön is:
hogy teljes szívünkből szeressünk téged és
szüntelenül reád gondoljunk,
hogy teljes lelkünkből mindig utánad sóvárogjunk,
hogy teljes elménkből minden szándékunkat
feléd irányozzuk és mindenben a te tiszteletedet keressük
s hogy végül minden erőnkből minden képességünket,
lelkünk és testünk minden rezdülését
a te szereteted szolgálatára fordítsuk és semmi másra;
felebarátainkat úgy szeressük, mint önmagunkat,
erőnkhöz képest iparkodjunk
mindenkit szeretetedre gyullasztani,
mások szerencséjén nem kevésbé örülni,
mint a magunkén,
szerencsétlenségükben pedig részvéttel lenni irántuk,
és senkit meg nem bántani.
Mindennapi kenyerünket:
a te szerelmes Fiadat, a mi Urunk Jézus Krisztust,
add meg nekünk ma:
annak a szeretetnek emlékezetére, megértésére és
tiszteletére, mellyel irántunk viseltetett,
és azokéra, amiket érettünk mondott, tett és szenvedett.
És bocsásd meg vétkeinket:
a te kibeszélhetetlen irgalmasságodért,
szerelmes Fiad szenvedésének erejéből,
s a Boldogságos Szűz és minden választottak érdeméért
és közbenjárására.
Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk
vétkezőknek:
és ha nem bocsátunk meg valamit egészen, add, Uram,
hogy teljesen megbocsássunk;
add, hogy az ellenséget igazán szeressük,
s érettük nálad buzgón közbenjárjunk,
senkinek rosszért rosszal ne fizessünk[3],
s azon legyünk, hogy benned mindenkinek
hasznára legyünk.
És ne vígy minket kísértésbe:
se burkoltba, se nyilvánvalóba,
se váratlanba, se tartósba.
De szabadíts meg a gonosztól:
a múlttól, a jelentől és a jövendőtől.
Dicsőség az Atyának…stb.