A szentgyónás számomra találkozás a végtelen Szeretettel, a végtelen Irgalommal és Isten mindenhatóságával
Felnőttkori megtérőként számomra a bűnbocsánat szentsége az élet forrása, mely lehetőséget ad egy újabb megtérésre, lehetőséget ad egy újrakezdésre, hiszen mindig van miből kilépni, mindig van mit elengedni és átadni Istennek. Egy lehetőség arra, hogy tekintetemet újra a „Lényegre”, magára Krisztusra fordítsam, miközben kilépek önmagamból, és elengedem mindazt, ami megkötöz, ami elválaszt Istentől.
A szentgyónás számomra találkozás a végtelen Szeretettel, a végtelen Irgalommal és Isten mindenhatóságával. Az Istennek mindenhatóságában semmi sem lehetetlen, hiszen a semmiből tud teremteni valamit, és életet tud fakasztani az élettelenből, vagyis képes engem is újjáteremteni a Vele való találkozásban, és élettelen, bűntől megsebzett szívemet újra fel tudja hevíteni és Önmaga felé fordítani. Ő képes megsemmisíteni bűneimet, egészen képes eltörölni és olyan messzire dobni tőlem, mint amennyire van Napkelet
Napnyugattól. Ebben a szentségben egy új kezdetet tud nekünk adni, hiszen mindarra a bűnre, amit elkövettem, nem emlékszik többé, és így mi se emlékezzünk arra többé, higgyük el, hogy azt Ő valóban képes volt mindenhatóságában megsemmisíteni. Megtapasztalhatom, hogy Isten újra igent mond rám, és ez segít abban, hogy én is igent tudjak mondani magamra, és el tudjam fogadni önmagam. Persze ahhoz, hogy újra fel tudjak állni, és vissza tudjak fordulni Hozzá, szükség van az én nyitottságomra, befogadásomra, és így újra Isten kerülhet a fókuszomba.
A szentgyónásban egyre közelebbről megismerhetem azt a végtelen Szeretetet, aki engem egészen elfogad olyannak, amilyen vagyok, aki nem ítél el, aki nem vár el tőlem semmit, hanem egészen szabadon hagy, és csak arra vágyik, hogy én viszont szeressem Őt. Ő nem akarja a bűnös halálát, Ő mindenáron meg akar menteni minket, és azt akarja, hogy éljünk. Isten olyan, aki előtt nem kedvesek bűneink, de a bűnös ember kedves előtte, sőt képes bennünk gyönyörködni, mert Ő önmagunkért szeret, és nem a cselekedeteink miatt. Előtte egyformán kedvesek vagyunk, hiszen Isten nem személyválogató. Valóban felszabadító érzés, és életed adó számomra, ha újra és újra találkozhatok ezzel a végtelenül irgalmas és elfogadó Istennel. Ha valóban őszinte bűnbánattal és kellő nyitottsággal keressük a lehetőséget a bűnbánatra, akkor az sebeket gyógyító tud lenni, és újjáteremtődve Isten megbocsátó szeretetében, új szívvel és új lélekkel leszünk képesek Krisztust követni. Azt a Krisztust, aki adóslevelünket eltörölte, amit bűneinkkel okoztunk, és értünk életét adva keresztre szegezte azt.
Mindig megérint, ha arra gondolok, hogy Jézus értünk bűnné lett, és engedte, hogy mindnyájunk bűne átfolyjon a Szívén. Ennél nagyobb szeretet nincs, aki értünk ezt is elviselte, akkor hogyne lenne képes mindazt megbocsátani, amit teljes bánattal és őszinteséggel leteszünk lábai elé. Ez a Szeretet meg akar menteni, nem engedi, hogy elvesszek, ezért felemel, és egyre inkább Magához vonz.
Jó kiengesztelődni Istennel, mindent, amit vétkeztem ellene, jó elrejteni szent Sebeibe, mely Sebekből szent Vére tisztító esőként hull rám. Felszabadító számomra, ahogy ezek a mázsás súlyok lehullnak rólam, minden egyszeribe könnyűvé válik. Lekerül a hályog a szememről, és elgördülnek a kövek szívem ajtaja elől, megnyitva az utat a szívembe beköltözni vágyó Úr előtt. Igen, újra és újra vágyom és szomjazom ezt a találkozást! Ahogy megtisztít a bűnbocsánat fürdőjében, minden fénylik és ragyog, egészen új távlatok nyílnak meg ezáltal az életemben. Egy újabb lehetőség ez számomra a kiteljesedésre az isteni életben, és növekedés az Istennel való egység megélésében.
A szentgyónás visszakapcsol a szeretet áramkörébe, melyből bűneim miatt kiszakítottam magam. A bűn terhe súlyos teher, de letéve ezt az igát, mely nyomorba dönt, egészen új szemléletmódot kapok, és minden új fényben tündököl, hiszen az irgalmas Atya lehajol hozzám, mert Ő mindig tárt karokkal várja vissza tékozló lányát, és soha nem utasít el engem. Fájdalmas a szembesülés, hogy mit okozok bűneimmel, hogyan távolodok Istentől, és örömteli, amikor visszakerülök a szentség által a Szeretet vonzásába, és Isten szerető keblén találom magam, akitől senki el nem szakíthat.
A feloldozásnál kimondott szavak teremtő erejűek és békesség szerzőek.
Jézus kézzelfogható jelenlétét tükrözi ez a szentség is a világban, Aki azt szeretné, hogy az a „Képmás”, amit elültetett bennünk, felszínre kerüljön, és a keresztségben kapott jóra hajló természetünk tudatosuljon bennünk.
Befejező gondolatként az jut eszembe, hogy Jézus feltámadása után rögtön bűnbocsátó hatalmat ad apostolainak: „Akinek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek, akinek megtartjátok, azok bűnei megmaradnak.” (Jn 20,23). Mennyire ismer minket Jézus, mennyire ismeri gyengeségeinket, mennyire tudja, mire van szükségünk, és emberi mivoltunkból adódóan rögtön adja a lehetőséget a megtisztulásra. Ez a feltámadás előíze, előképe!
Éljünk gyakran ezzel a megújulásra meghívó szentséggel, amely Isten ingyenes ajándéka számunkra, és tegyük meg, amit mond a házasságtörő asszonynak: „Menj, de többé ne vétkezzél!” (Jn 8,11b), hiszen ha mégis megbotlunk és elesünk, van „Szószólónk”, és van ez a csodálatos szentség, melyben az Úr hetvenszer hétszer képes megbocsátani nekünk!
R. Ildikó