1. Isten terve rólam
Istennek szép terve van rólam. Az a terve, hogy Jézus kibontakozhassék bennem.
Nekem e célért csak egyet kell tennem: mindenben teljesítenem az Ő akaratát.
- Él-e bennem a vágy, hogy Isten terve teljesüljön bennem?
- Hogy megtaláljam azt a hivatást, amire Isten szánt?
- Imádkozom-e ezért?
- Ne aggódjatok – mondja Jézus. Tudom-e rábízni magam Isten gondviselő szeretetére?
- Törekszem-e arra, hogy jobban megismerjem hitemet, s ezáltal Isten reám vonatkozó tervét?
- Szánok-e elegendő időt az Istennel való kapcsolat elmélyítésére? Ima, Szentírás, lelki olvasmányok, elmélkedések stb. – lelki vezetőmmel való megbeszélés alapján?
- Figyelek-e lelki vezetőm irányítására?
- Lelkiismeretem által a Szentlélek vezet, hogy Isten terve megvalósulhasson bennem.
- Azonnal követem-e lelkiismeretem indításait? (Pl. hogy ne válaszoljak egy sértésre; ne nézzek meg valamit; első szóra engedelmeskedjek; reggel azonnal ugorjak ki az ágyból, stb.)
- Kötelességeimet (hittan, tanulás, munka) becsülettel, örömmel végzem-e?
- Rendszeres vagyok-e az étkezésben – vagy gyakran torkoskodom?
- Cselekedeteim előtt néha megállok-e, hogy meggondoljam: most, itt hogyan tudom teljesíteni Isten akaratát?
2. Jézus a testvérben
Isten első akarata, hogy szeressük Őt és embertársunkat. (Amit egynek teszünk, Neki tesszük.)
- Észrevettem-e Jézus jóságát embertársaimban?
- Örömet szereztem-e nekik azzal, hogy megdicsértem a bennük levő jót? (Vagy sokszor megbíráltam, kritizáltam őket?)
- Legalább olyankor, ha nehezemre esett mások szolgálata, gondoltam-e arra, hogy embertársaimban Jézust szolgálom?
- Azzal az elhatározással szoktam-e embertársaim közé menni (iskolába, hittanra, haza), hogy örömet akarok szerezni nekik? Vagy inkább azzal az elvárással, hogy ők szerezzenek nekem örömet?
- Tudtam-e mások kedvéért lemondani akaratomról, elképzelésemről? – Vagy minden áron ragaszkodom ahhoz?
3. Jézus a szenvedésben
Jézus a kereszten, majd elhagyottságában magára vette szenvedésünket. Azóta minden fájdalomban felismerhetjük Őt. Ha vele egyesülünk, minden szenvedés a feltámadásba vezet.
- Testi és lelki fájdalmaimban felismertem és köszöntöttem-e a szenvedő Jézust?
- Vele egyesülten örömmel ajánlottam-e fel szenvedésemet másokért?
- Hibáim, gyengeségeim érzetében felismertem-e az értük gyengévé lett Jézust?
- Így sikerült-e újrakezdenem az Ő erejében?
- Szenvedésemben, kedvetlenségemben gondoltam-e arra, hogy a sötétségből a szeretet vezet ki? (Jn 14,21; 1 Jn 3,14)
- Ha egy hibázó, bűnös embert láttam, gondoltam-e arra, hogy Jézus érte is meghalt? – Tudtam-e Jézus szemével nézni rá?
- Bármilyen fájdalommal, sötétséggel találkoztam, köszöntöttem-e ott is Jézust?
4. Szentháromságos küldetésem
Isten ajándékait, a szentségek kegyelmeit azért kapjuk, hogy használjunk vele másoknak; hogy ők is eljussanak Istenhez.
- Gondolok-e arra, hogy felelős vagyok embertársaimért? – Hogy úgy kell szeretnem őket, hogy Jézus megszülethessék és növekedhessék bennünk?
- Törekszem-e arra, hogy Jézus élhessen bennem?
- Hiszen csak Ő tud bennem megtéríteni másokat!
- Törekszem-e arra, hogy hittanos társaim, családtagjaim és köztem növekedjék a szeretet? Hiszen Jézus azt akarja, hogy erről ismerje meg Istent a világ!
- Ha feszültség volt hittestvéreim és köztem, elkövettem-e mindent, hogy ez megszűnjék?
- Végzek-e valami konkrét szolgálatot keresztény közösségem (egyházközség, hittanosok) érdekében?
- Vajon mit tehetnék még?
Köszönöm, Uram, hogy megmutattad gyengeségemet és a Te Jóságodat.
Add, hogy erődből új életet kezdhessek!