Lelkitükör papoknak

LELKITÜKÖR PAPOK SZÁMÁRA

„Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban” (Jn 17,19)
Komolyan törekszem-e a szentségre papságomban? Meg vagyok-e győződve arról, hogy papi szolgálatom termékeny volta Istentől jön, és hogy a Szentlélek kegyelme által azonosulnom kell Krisztussal és oda kell adnom az életemet a világ üdvösségéért?

„Ez az én testem” (Mt 26,26)
A szentmiseáldozat képezi-e lelki életem középpontját? Jól felkészülök-e, áhítatosan misézek-e és utána összeszedetten hálát adok-e? A szentmise jelenti-e napjaim megszokott hivatkozási pontját az istendicséretben, a jótéteményeiért való hálaadásban, a kérésben, a saját bűneim és minden más ember bűneiért való engesztelésben?

„Emészt a házadért való buzgalom” (Jn 2,17)
Vajon a megszabott szertartásrend és normák szerint mondom-e a szentmisét, valódi motivációval, jóváhagyott liturgikus könyvek alapján? Odafigyelek-e a tabernákulumban őrzött Oltáriszentségre, rendszeresen újítom-e? Gondosan vigyázok-e a szent edényekre? Méltóképpen viselem-e az Egyház által előírt valamennyi szent ruhadarabot, annak tudatában, hogy in persona Christi Capitis (Krisztus, a Fő személyében) cselekszem?

„Maradjatok meg szeretetemben!” (Jn 15,9)
Örömet okoz-e a számomra, hogy az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus Krisztus jelenlétében maradhatok elmélkedni, csendesen imádkozni? Hűségesen végzem-e az Oltáriszentség minden­napos meglátogatását? Kincsem vajon a tabernákulumban van-e?

„Magyarázd meg nekünk a példabeszédet!” (Mt 13,36)
Minden nap elvégzem-e figyelemmel az elmélkedésemet, igyekezvén túllendülni minden fajta szórakozottságon, ami elválaszt Istentől, keresvén az Úr világosságát, akit szolgálok? Kitartóan elmélkedem-e a Szentíráson? Figyelemmel mondom-e rendszeres imádságaimat?

„Szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni” (Lk 18,1)
Mindennap elvégzem-e teljesen, méltóan, figyelmesen és áhítattal a zsolozsmát? Hűséges vagyok-e Krisztus iránti elkötelezettségemhez szolgálatomnak ebben a fontos dimenziójában, amikor az egész Egyház nevében imádkozom?

„Gyere és kövess engem!” (Mt 19,21)
Urunk Jézus Krisztus-e valóban életem igazi szerelme? Örömmel megtartom-e Isten iránti szeretetemben vállalt kötelezettségemet a cölibátus önmegtartóztatásában? Tudatosan elidőztem-e tisztátalan gondolatokban, vágyakban vagy cselekedetekben? Részt vettem-e illetlen beszélgetések­ben? Közel kerültem-e olyan helyzetekhez, hogy vétkezzek a tisztaság ellen? Ügyeltem-e a pillantásomra? Előrelátó voltam-e abban, ahogy a különféle személyekkel kapcsolatba léptem? Életem a hívek számára tanúságtételt jelent-e arra, hogy lehetséges a tisztaság, amelyet megélni termékeny és örömteli?

„Ki vagy?” (Jn 1,20)
Általános magatartásomban vannak-e elemei a gyengeségnek, a lustaságnak, a fáradtságnak? Beszélgetéseim megfelelnek-e annak az emberi és természetfeletti értéknek, ami egy paptól elvárható? Odafigyelek-e, hogy az életemben ne jelenjenek meg felületes és kihívó elemek? Minden cselekedetemben következetes vagyok-e pap voltomhoz?

„Az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania” (Mt 8,20)
Szeretem-e a keresztény szegénységet? Istenbe helyezem-e a szívemet, és el tudok-e szakadni bensőmben minden egyébtől? Annak érdekében, hogy jobban szolgálhassam Istent kész vagyok-e lemondani aktuális kényelmemről, személyes terveimről, jogos érzéseimről? Birtokolok-e felesle­ges dolgokat, vásároltam-e szükségtelen dolgokat, engedem-e, hogy elragadjon a fogyasztói szem­lélet? Megteszek-e mindent annak érdekében, hogy a pihenés és szabadság idejét Isten jelenlétében töltsem, nem feledve, hogy mindig és mindenütt pap vagyok, ezekben a pillanatokban is?

„Az okosak és a bölcsek elől elrejtetted ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad” (Mt 11,25)
Jelen van-e az életemben a gőg bűne: belső nehézségek, sértődékenység, érzékenység, a megbocsá­tásra való restség, hajlandóság az elbátortalanodásra, stb.? Kérem-e Istentől az alázat erényét?

„Nyomban vér és víz folyt belőle” (Jn 19,34)
Meg vagyok-e győződve róla, hogy in persona Christi (Krisztus személyében) cselekedve közvetlen részese vagyok Krisztus testének, az Egyháznak? Ki tudom-e mondani őszintén, hogy szeretem az Egyházat és örömmel szolgálom növekedését, ügyeit, minden tagját, az egész emberiséget?

„Péter vagy” (Mt 16,18)
Nihil sine Episcopo – püspök nélkül semmi sincsen –, mondta Antióchiai Szent Ignác. Vajon ezek a szavak jelentik-e az alapját papi szolgálatomnak? Engedelmesen fogadtam-e ordináriusom parancsait, tanácsait és figyelmeztetéseit? Imádkozom-e külön is a Szentatyáért, teljes egységben a tanításaival és szándékaival?

„Szeressétek egymást!” (Jn 13,34)
A paptestvéreimmel való kapcsolatban buzgó voltam-e a szeretetben, vagy éppen ellenkezőleg, nem érdekeltek a magam önzése, levertsége vagy nemtörődömsége miatt? Kritizáltam-e paptestvérei­met? Melléjük álltam-e betegségükben vagy lelki fájdalmaik idején? Megélem-e a testvériséget, hogy senki se legyen egyedül? Paptestvéreimmel és a világi hívekkel Krisztus szeretetével és türelmével lépek-e kapcsolatba?

„Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet” (Jn 14,6)
Alaposan ismerem-e az Egyház tanítását? Magamévá teszem-e és hűségesen közvetítem-e? Tudatában vagyok-e annak, hogy ha olyasmit tanítok, ami nem felel meg a Tanítóhivatalnak, akár annak ünnepélyes, akár rendes formájában, az súlyos visszaélést jelent, amivel kárt okozok a lelkekben?

„Menj, de többé ne vétkezzél!” (Jn 8,11)
Isten Igéjének hirdetése a híveket elvezeti a szentségekhez. Rendszeresen és gyakran végzek-e szentgyónást, állapotomnak megfelelően, és mint a szent dolgok kezelője? Szívesen, nagylelkűen gyóntatok-e? Bőséges időben rendelkezésére állok-e a híveknek a lelki vezetésre? Gondosan előkészítem-e a szentbeszédeket és a hittanórákat? Buzgón és istenszeretettől áthatva prédikálok-e?

„Magához hívta azokat, akiket akart. Azok hozzá mentek.” (Mk 3,13)
Figyelmesen észreveszem-e a papi és szerzetesi hivatások csíráit? Ügyelek-e rá, hogy terjesszem a hívek között az életszentségre szóló egyetemes meghívás nagyobb tudatosságát? Kérem-e a híveket, hogy imádkozzanak a hivatásokért és a papság megszentelődéséért?

„Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak” (Mt 20,28)
Törekedtem-e arra, hogy mindennapjaimban odaadjam magam másoknak, szolgálván az Evangé­lium szellemében? Megjelenítem-e az Úr szeretetét a tetteimen keresztül? Meglátom-e a keresztben Jézus Krisztus jelenlétét és a szeretet győzelmét? Mindennapjaimat átjárja-e a szolgálat szelleme? Úgy fogom-e fel a hivatalhoz kötődő tekintélyt, mint a szolgálat elválaszthatatlan formáját?

„Szomjazom!” (Mt 19,28)
Imádkoztam-e és vállaltam-e áldozatot valóban és nagylelkűen azokért a lelkekért, amelyeket Isten énrám bízott? Teljesítem-e lelkipásztori kötelességeimet? Buzgón imádkozom-e az elhunyt hívek lelkéért is?

„Asszony, nézd, a fiad!… Nézd, az anyád!” (19,26-27)
Fordulok-e reménnyel telve a Szűzanyához, a papok Édesanyjához, hogy jobban tudjam szeretni és megszerettetni Fiát, Jézust? Ápolom-e Mária iránti tiszteletemet? Fenntartok-e minden napomon egy bizonyos időt a szent rózsafüzér számára? Folyamodok-e az ő anyai közbenjárásért a gonosz, a rossz vágyak és a világiasság elleni küzdelemben?

„Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet” (Lk 23,46)
Készséges vagyok-e a haldoklók látogatásában és számukra a szentségek kiszolgáltatásában? Személyes elmélkedésemben, a hittan oktatásában és a rendszeres igehirdetésben tekintetbe veszem-e az Egyház tanítását a végső dolgokkal kapcsolatban? Kérem-e a végsőkig való kitartás kegyelmét és buzdítom-e ugyanerre a híveket? Gyakran és áhítattal mondok-e szentmisét az elhunytak lelki üdvéért?

Mauro Piacenza bíboros prefektus
Celso Morga Iruzubieta, Alba Marittima-i címzetes érsek, titkár
Vatikán, 2012. március 26.

 

OLVASMÁNYOK ÉS SZÖVEGEK
további elmélkedésekre vagy szertartásokra

SZENTÍRÁSI OLVASMÁNYOK

  • Szent János evangéliumából: 15, 14-17.
    Szent Lukács evangéliumából: 22, 14-27.
    Szent János evangéliumából: 20, 19-23.
    Zsidóknak írt levélből: 5, 1-10.

OLVASMÁNYOK AZ EGYHÁZATYÁKTÓL

  • Aranyszájú Szent János, A papság, III,4-5.6.
  • Órigenész, Homíliák a Leviticusról, 7.5.

OLVASMÁNYOK AZ EGYHÁZ TANÍTÁSÁBÓL

  • Gaudium et Spes, 19.
  • A Katolikus Egyház Katekizmusa, 27.
  • Szent II. János Pál pápa, Levél a papokhoz, 2001. Nagycsütörtök.
  • XVI. Benedek pápa, Nagycsütörtöki homília, 2006. április 13.

OLVASMÁNYOK A SZENTEK ÍRÁSAIBÓL

  • Nagy Szent Gergely, Párbeszédek, 4,59.
  • Sziénai Szent Katalin, Párbeszéd az isteni Gondviselésről, c. 116; vö. Zsolt 104,15.
  • Lisieux-i Szent Teréz, Ms A 56r ; LT 108 ; LT 122 ; LT 101 ; Pr n. 8.
  • Boldog Charles de Foucauld, Ecrits spirituels [Lelki írások], 69-70.o.
  • A Szent Keresztről nevezett Szent Teréz Benedikta nővér (Edith Stein), WS, 23.