HÉT KRISZTUSÉRT ADOTT ÉLET
Hét ferences rendtársunk 1944 és 1954 közötti meghurcolásában a Szentlélek mintegy újraolvastatja velünk Krisztus passióját. Rájuk tekintve megértjük Assisi Szent Ferenc Regulájának egyszerű szavait: „éljék az Evangéliumot.”
Körösztös Krizosztom (1900-1944) „Nem akarjuk cserbenhagyni azt a népet, amely megszeretett minket, nagy áldozatot hozott, és akiknek minden bizalmuk az Isten után bennünk van. Itt maradásunk valószínű következményeivel tisztában vagyunk…” – írta elöljárójának 1944 szeptemberében P. Krizosztom. Október 28-án Újvidéken a partizánok végezték ki, mert híveivel maradt a meghurcolások idején.
P. Kovács Kristóf (1914-1944) A lágerben is hamar megtalálta a beteg, szomorú embert, és „ne aggódj, kispajtásom” megszólítással biztatgatta, erősítgette. Sikerült egy nap kis üveg bort és ostyát behozatnom, hogy este misézzünk. Amikor lenyugváskor kerestem a bort, Kristóf mosolyogva mondta, egy betegnek adta szíverősítőül – jegyzi meg Kamarás Mihály atya, aki tanúja volt kivégzésének a délvidéki Indjijja község határában. Sic debuit esse – így kellett történnie. Kivégzésekor ezek voltak utolsó szavai.
Hajnal Zénó (1900-1945) A Gyékényesre bevonuló bolgár katonák jövetelekor Zénó atya és a helyi plébános, Martincsevics Pál nem váltotta egyházi öltözetét civil ruhára, hogy a „hívek a menetelés közben lássák, hogy pap is van velük, ha gyónni akarnak.” Egy bolgár katona viseletük láttán az árokba lőtte őket.
Kiss Szaléz (1904-1946) „a bérmálás által óriási akadály hárul el utamról, mely a vértanúság felé vezet.” 17 évesen írta ezt naplójába. 1946-ban koncepciós perben halálra ítélik, mert nem árulja el, mit gyóntak neki a gyöngyösi diákok. „A magyar vértanúpapok sorát Szaléz atya nyitja meg.” (Mindszenty József). Sopronkőhidán végezték ki.
P. Lukács Pelbárt (1916-1948) kihirdette, hogy aki a rózsafüzért akarja imádkozni, gyűljön köréje. Mindannyian követtük szavát. Annyira új volt ez a hang a börtönpincében, hogy még az Ungvárról Magyarországba menekült zsidó is köréje húzódott, akit tegnap este hoztak a határról hálóingjében ide. Ő, P. Szaléz és harmadik társuk új fejezetet nyitottak az oroszok hírhedt Vilma Királynő úti börtönpincéjében. Ezek nem panaszkodtak, nem jajveszékeltek, hanem megbocsájtottak és imádkoztak. Pelbárt atyát Finn-Karéliába hurcolták, ott halt vértanúhalált.
Kriszten Rafael OFM (1899 – 1952) Pasaréti és Margit körúti házfőnök is volt, 1950-ben a hatvani kolostor elöljárója, az üldözött zsidók és a szegény családok támasza. A hatvani kolostorból hurcolják el. Te, pucér Krisztus, hol hagytad az ingedet – kérdezte tőle az őr, amikor a téli hidegben, csupán egy kabátot adtak rá a börtönben. Ott halt meg, a börtönkörülmények miatt elhatalmasodó tüdőbajban.
P. Károlyi Bernát OFM (1892-1954) A kínai misszió alapítója, Kecskemét lakosságának megmentője a II. világháború idején, majd pasaréti gvardián. „Kedves hívek! Maradjunk még néhány percig a templomban. Térdeljünk le, és közösen mondjunk imát bebörtönzött főpásztorunkért és a megpróbáltatások előtt álló anyaszentegyházunkért!” – P. Bernát 1948. december 27-én ezekkel a szavakkal fordult a hívekhez a pasaréti templomban, a hercegprímás letartóztatása kapcsán. 1949. november 28-án éppen bevásárolni indult a pasaréti egyházközségi óvoda számára, amikor az utcán letartóztatták. 1954-ben, halála előtt néhány héttel a Városmajor úti kórházban operálták, ahol a nővér még látta testén a kínzások nyomait.
Imádság a boldoggáavatásukért
Erős és Igaz Istenünk! Te Bernát szolgád és társai életében csodálatosan kibontakoztattad a kereszt misztériumát, amikor áldozatvállalásuk által a diktatúrák sötétségében is felragyogtattad a hit világosságát. Kérünk, dicsőítsd meg szolgáidat szent egyházadban, hogy hitvalló életük és vértanúságuk példája ma is bátorító erőforrásunk legyen a szegény és alázatos Krisztus követésében. Aki él és uralkodik, mindörökkön örökké. Ámen.