30. hét, szerda – Lk 13,22-30 – Igyekszünk-e bensőséges kapcsolatot kialakítani Krisztussal? Arra a kérdésre, hogy hányan üdvözülnek, Jézus azt válaszolta, hogy „Igyekezzetek a szűk kapun bemenni!”. Bármilyen adatszerű válasz alapot jelenthetne a restség igazolására, a csüggedésre vagy az elbizakodottságra. Mert ha azt mondta volna, hogy kevesen üdvözülnek, akkor azt gondolhatná valaki, hogy „minek igyekezzek,…
Kategória: Ágoston atya napi homíliái
Október 30. Évközi 30. hét, kedd
30. hét, kedd – Lk 13, 18-21 – Hogyan veszünk részt Isten országának terjedésében bennünk és közöttünk? Nem tartozik a mindennapi tapasztalataink közé, hogyan lesz a kis mustármagból bokor. Sokan közülünk talán még mustármagot sem láttak. Ugyanígy vagyunk a kovásszal és a tésztával is. Sokan azt sem tudják, hogy mi a különbség a kovász és…
Október 29. Évközi 30. hét, hétfő
Évközi 30. hét – Ef 4,32-5,8; Lk 13, 10-17 Magatartásunk, szavaink és cselekedeteink milyen lelkületről árulkodnak? Lukács evangélista a mai evangéliumban úgy fogalmazott, hogy azt a beteg asszonyt, aki „annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni, a betegség lelke tartotta hatalmában már 18 éve.” Eszerint az asszony a gonosz szellem uralma alatt állt, mert Jézus…
Október 28. Évközi 30. vasárnap
Évközi 30. vasárnap B. – Mk 10, 46-52 – Az örök élet elnyerését tartjuk-e a legfontosabbnak az életünkben? A mai evangéliumban Márk evangélista a jerikói vakot állítja elénk példaképül, aki koldulásra kényszerült és alamizsnából élt, de amikor hallotta, hogy a názáreti Jézus közeledik, felismerte élete nagy lehetőségét. Nem törődve azzal, hogy „zavaró tényezővé” válik a…
Október 27. Évközi 29. hét, szombat
Évk. 29. hét, szombat – Lk 13, 1-9 Mi jut eszünkbe a balesetekről, a szerencsétlenségekről? A baleseteket és a szerencsétlenségeket esetleg úgy értelmezhetjük, mint figyelmeztetéseket, vagy tévesen azt gondolhatjuk, hogy bűneinkért már itt a földön is büntet az Isten. Ezért szoktunk ilyeneket hallani (esetleg mondani is), hogy „Megbüntette őt az Isten!” és „Elérte őt Isten…
Október 25. Évközi 29. hét, csütörtök
Évközi 29. hét, csütörtök – Lk 12,49-53 Békések és szelídek tudunk-e maradni erőszakos és gyűlölködő környezetben is? Vajon mire gondolt Jézus, amikor azt mondta, hogy „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön”. Az ószövetségi időkben és Jézus korában is a tűz Isten jelenlétének, Isten dicsőségének és szentségének volt a jele. Jézus szavait a tűz fellobbantásáról…
Október 24. Évközi 29. hét, szerda
Évk. 29. hét, szerda – Lk 12,39-48 – Tudatában vagyunk-e, hogy „sáfárok” (= gondnokok) vagyunk? Tudnunk kell, hogy Isten szeretetből szeretetre teremtett minket, és ebből eredően szolgálatra és boldogságra. „Avégett vagyunk a világon, hogy Istent egyre jobban megismerjük, szeressük és szolgáljuk”. A mai evangéliumban Jézus szerint Isten rendeléséből a magunk helyén mindnyájunknak „sáfároknak” = gondnokoknak…
Október 23. Évközi 29. hét, kedd
Évk. 29. hét, kedd – Lk 12, 35-38 – Mindennap az örök életbe vetett hittel várjuk-e Jézus érkezését? A mai evangéliumban Jézus arra buzdít minket, hogy mindenkor legyünk készen az Ő eljövetelére, mert Ő egy bizonyos menyegzőről bármikor megérkezhet, és akiket ébren talál, azokat megvendégeli. „Felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik.” Ismerős…
Október 22. Évközi 29. hét, hétfő
Évközi 29. hét, hétfő – Lk 12, 13-21 Mindenekelőtt „az Istenben” akarunk-e „gazdagodni”? A mai evangélium gazdag emberének történetében az a legmegrendítőbb, hogy nem tett semmi olyat, ami a törvénybe ütközött volna. Jézus még megfoghatóan bűnös mulasztást sem vetett a szemére, például azt, amit a próféták gyakran felróttak a gazdagoknak, hogy üzleteik kedvéért megszegték az…
Október 21. Évközi 29. vasárnap
Évk. 29. vas. B. – Iz 53,10-11; Zsid 4,14-16; Mk 10,35-45 Örömünknek és értékelésünknek tartjuk-e, hogy szolgálhatunk? Miután Jézus harmadszor is megjövendölte szenvedését és feltámadását, Jakab és János apostolok, akik a legközelebb állóknak érezték magukat Jézushoz, jogosnak és időszerűnek tartották, hogy bebiztosítsák helyüket Jézus mellett Jézus „dicsőségében”. Jézus nem lepődött meg és nem háborodott fel…