Évközi 18. hét, hétfő – Mt 14,13-21
Milyennek látjuk jövendőbeli sorsunkat, és igyekszünk-e felkészülni életünk várható alakulására?
Az első csodálatos kenyérszaporítást mind a négy evangélista leírta, és mindegyik utal az Eucharisztiára. Máté leírásának külön sajátossága, hogy megemlíti Keresztelő János lefejezését. Jézus tudta, hogy milyen üzenetet hordoz számára Keresztelő János halála. Erre egyfolytában figyelmeztette tanítványait. El kell gondolkodnunk azon, hogy miért érezte szükségét annak, hogy visszavonuljon egy kietlen helyre, egyedül. Csak egy okra gondolhatunk: az Atyával akarta megbeszélni azt, ami rá vár.
A tömeg azonban kereste és követte Jézust, aki megkönyörült rajtuk. Nem feledkezett meg az Atya irgalmának gyakorlásáról. Tette a dolgát, vagyis folytatta küldetésének teljesítését. Egész nap tanította őket és meggyógyította a betegeket. Az emberek nem számítottak hosszabb távollétre, ezért nem vittek magukkal élelmet. Jézus tanítása 
fontosabb volt számukra a testi eledelnél. A tanítványok nehezen tudták feldolgozni a kialakult helyzetet. Kérték Jézust, hogy bocsássa el a tömeget. Végre már ők is szerettek volna egyedül lenni, hiszen ők is kimerültek voltak. De újabb megpróbáltatás várt rájuk. Jézusnak a tömeg testi táplálékáról is gondoskodni kellett, és a sok ezer ember kiszolgálásában a tanítványoknak is részt kellett venni.
Vonjuk le a személyesen és konkrétan ránk vonatkozó tanulságokat!
Életünk körülményeinek alakulásából kiindulva gondolkozzunk el azon, hogy a közeljövőben mi várhat ránk! Találjunk módot arra, hogy mi is vonuljunk vissza egy kietlen helyre, egyedül, hogy minden zavaró körülményt és az emberek társaságát is kizárva egyedül az Istennel beszélhessük meg, ami ránk vár. Vegyünk példát a Jézust kereső emberekről, akik időt és fáradságot nem sajnálva keresték Jézust.
Sokszor jusson eszünkbe, amit Jézus mondott: „Ne aggodalmaskodjatok és ne kérdezgessétek, hogy mit eszünk, mit iszunk, vagy mit veszünk fel? … Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van… Ti elsősorban az Isten országát (= az Ő uralmát, az Ő akaratát) és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok tehát a holnap miatt!” (Mt 6,31-33)
Tudjuk-e úgy keresni Jézust, hogy miatta megfeledkezünk még a mindennapi eledelről is?
Hiszünk-e abban, hogy ha azt a keveset, amink van, felajánljuk Jézusnak, akkor az nemcsak nekünk lesz bőségesen elegendő, hanem azok számára is, akikről Jézus általunk akar gondoskodni.
Nem szabad elfelejtenünk a tegnapi evangélium tanítását sem, hogy nekünk az Istenben kell gazdagodni. Döbbenjünk rá arra, hogy Isten a miénk akar enni, és ha befogadjuk, akkor végtelenül gazdagok leszünk, és ha Őt elfogadják tőlünk azok is, akiket szeretünk, akkor mindnyájan boldogok leszünk.