Évközi 18. vasárnap Préd 1,2; 2,21-23; Kol 3,1-5. 9-11; Lk 12,13-21
Kit tartunk igazán gazdag embernek, aki sok vagyont gyűjt magának, vagy aki sokat ad másoknak?
A Prédikátor könyve szerint „minden hiábavalóság”, mivel mindnyájan meghalunk. Jézus is arra figyelmezteti az evilági javakat gyűjtögető, elbizakodott embert, hogy „Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet.” Ezért írja Szent Pál: „keressétek azt, ami odafönt van!”
Jézus nem azért jött, hogy az osztozkodást tegye igazságosabbá a testvérek között, hanem azért, hogy az örökölt javak közös birtoklásában segítse a testvéreket. Általános tapasztalat, hogy az önzés, a kapzsiság és az irigység megrontják a rokoni kapcsolatokat is, a barátságok kihűléséhez, békétlenséghez vezetnek.
Széchenyi István mondta (ebben a templomban szolgáló Albach Szaniszló ferences paptestvérünk volt a gyóntatója), „Csak az önös (=önző ember) hibázza el életét. A nagy nemzeteket hordoz szívében.”
A
földi javak nem arra valók, hogy fölhalmozzuk őket, hanem hogy éljünk velük. Azért jó a vagyon, mert sok jót lehet vele tenni. Nem az a sikeres ember, aki minél többet gyűjt össze magának a földi javakból, hanem aki bátran és ügyesen megosztja másokkal a fölöslegét. Nem az a gazdag, aki sokat gyűjt magának, hanem aki sokat tud adni abból, amije van, ő maga pedig a földi javak közül kevéssel beéri.
A kapzsiság (Molière drámája szerint a fösvénység) az egész környezetünket megrontó, alattomos és veszedelmes méregnek: az önzésnek az egyik súlyos fajtája, amely mindent lealacsonyít, tönkretesz és megbénít! Ellene nincs más védőfelszerelés, mint amivel Jézus befejezte beszédét: Istennel való kapcsolatunk erősítése, Isten bennünk való erősebb jelenléte, vagyis hogy Istenben kell gazdagodnunk.
Szabad, sőt kell tervezgetnünk a jövőre, de közben nem szabad megfeledkezni arról, hogy az idő múlik, és egyre kevesebb időnk van arra, hogy Istenben gazdagodjunk, s ezzel biztosítsuk örök életünket. Az gazdagodik Istenben, aki a rá bízott anyagi és szellemi javakat megosztja másokkal. Nekünk nem a szegény gazdagok, hanem a gazdag szegények táborát kell növelnünk, akik számíthatnak Istenre és egymásra.
Isten már most bennünk akar lakni. Ő akar lenni a mi kincsünk, életünk értelme és örök életünk is, Akit a halál nem vehet el tőlünk.
Csak az Istenben való gazdagodás lehet a sikeres élet egyetlen útja.