Évközi 15 hét, szombat, – Mt 12,14-21
Mit teszünk azért, hogy méltó módon ünnepelhessük meg a vasárnapot?
Gondolkodjunk el az Úr napjának helyes megünnepléséről.
Amikor Jézus szombati napon gyógyította meg a fél kezére béna embert, ezt tudatosan tette. Az ő gyógyítása nem számított olyan köznapi munkának, ami az ünnepen tilos volt, és nemhogy akadályozta volna, hanem inkább segítette az Úr napjának méltó megünneplését. A béna ember meggyógyítása ugyanis a megkötözöttségtől való szabadításnak, az Isten gondviselő szeretetének a bizonyítása volt.
A zsidók számára az a parancs, hogy „Az Úr napját (= szombatot) szenteld meg!”, nemcsak a pihenés, hanem a hálaadás kötelezettségét is jelentette a teremtésért, az egyiptomi rabságból való szabadulásért és az Istennel kötött szövetségért.
A mi számunkra a vasárnap jelenti az „Úr napját”. Az ünneplés kettős célja: a pihenés és az Istennel és egymással való kapcsolatainkban való megerősödés, ez viszont a velük való foglalkozást, törődést igényli.
Ahhoz, hogy a vasárnap ünneplése méltó legyen, védett időt kell biztosítani a szentmisének, ezzel együtt az Isten igéjével való foglalkozásnak, és tartózkodni kell minden olyan tevékenységtől, amelyek akadályoznák az Istennel való személyesebb együttlétet, valamint a test és a lélek számára szükséges pihenést. Egymásra is tekintettel kell lennünk, hogy mindenkinek lehetősége legyen a pihenésre és a szabadidőre, hogy mindenkinek legyen ideje az elmélkedésre, az önmagába tekintésre, a fizikai munkával foglalkozók esetében a tanulásra, művelődésre, és főleg, hogy legyen alkalom a jó cselekedetekre, különösen a betegekkel és az öregekkel való törődésre.
Az igazi felüdülést és energiával való feltöltődést az Istennel való kapcsolatunk ápolása mellett, az emberi kapcsolataink ápolásának kell jelentenie. Ehhez elsősorban valóságos együttlétre van szükség, vagy legalább a lelki kapcsolat ápolására (telefonon vagy egyéb módon). Természetesen nemcsak megengedettek, hanem elengedhetetlenek a közösség szükségleteivel kapcsolatos tevékenységek és fontos szolgálatok, amelyek a tartalmas családi, vallásos és a kulturális és társadalmi élet feltételei. Mindehhez szükség van megfelelő előkészületekre is: a tervezésre és a szervezésre, a lakásunk/környezetünk takarításában és az ünnepi étkezéshez szükséges anyagok előkészítésében való közös részvételre, vagyis munkamegosztásra, valamint szellemi/lelki felkészülésre is: az előző vasárnapi tanítás megvalósításának ellenőrzésére, a következő hét tervezésére, a szentmisére való megfelelő felkészülésre, stb.
Csak így lesz a vasárnap az Istenhez, az Egyházhoz és egymáshoz való tartozásunknak az erőforrása és biztosítéka, lehetőség arra, hogy Isten szemével nézzük a magunk és mások életét, és egyre figyelmesebben és jobban szeressük Istent és egymást.