Évközi 15. hét, csütörtök – Mt 11,28-30
Hogyan hordozzuk életünk terheit?
A mai evangéliumban Jézus úgy fejezte be tanítását, hogy magához hívott mindenkit, aki küzdelmeiben és keresztjének hordozásában elfáradt. Más alkalmakkor is hangsúlyozta, amikor a különböző törvényekről és előírásokról beszélt, hogy Ő nem azért jött, hogy fölösleges terheket rakjon ránk. Ezzel szemben az írástudókról mondta, hogy elviselhetetlenül nehéz terheket raknak az emberekre.
Jézus a mai evangéliumban azt ígéri, hogy Ő felüdít minket, édessé teszi az ö igáját és könnyűvé teszi terhét. Ennek azonban feltétele van: tanulni kell tőle, szeretettel kell vállalni Jézus igáját és terhét.
Jézustól úgy nem lehet tanulni, ha el akarunk vetni magunktól minden terhet. Jézus azokat hívja magához, akik fáradoznak és teher alatt görnyednek. Akik nem fáradoznak és nem görnyednek, sőt, akiknek az életcéljuk éppen az, hogy minden terhet elvessenek maguktól, azokat Jézus nem hívja magához.
Ha Jézustól tanulni akarunk, akkor olyannak kell lennünk, mint Jézus példabeszéde szerint a jó talajba hullott mag, amely szeretetből vállalja, hogy meghaljon magának, és ez által termést hozzon. Jó, ha figyelünk arra a veszélyre, hogy lelkünk szántóföldjén képesek megfoganni és elterjedni a gyomok és a tövisek is, amelyek a búzánál gyorsabban növekednek, és elfojtják a búzaszálakat. Sajnos, a gazdagságot és a fényűző életmódot nem szúró tövisnek tartjuk, hanem kívánatos és kellemes környezetnek képzeljük. Jézus szerint viszont a földi gazdagság utáni vágy és a világias gondok rontják meg a szívünket úgy, hogy az igazi szeretet helyébe az önszeretet lép, amely valójában nem szeretet, hanem önzés, amely olyan méreg, amely mindent lealacsonyít és tönkretesz.
Jézus szelídségének és alázatosságának a forrása annak a tudata, hogy az Atya szereti Őt, és Ő is szereti az Atyát. Jézus szeretetből vállalta a keresztet és a kínhalált. A mi terheink és keresztjeink vállalása is csak akkor lesz édes és könnyű, ha szeretetből vállaljuk.
! A muszáj, az nagy úr! Vannak helyzetek, betegség miatti fájdalmak, olyan állapotok és kényszerítő körülmények, amikor muszáj vállalni bizonyos terheket vagy szenvedéseket. Előfordulhat, hogy belefáradunk, és nincs lehetőségünk még pihenésre sem, és csupán kényszerűségből vállaljuk. Akkor sem szabad és nem érdemes lázadozni. Nekünk mindig megvan a lehetőségünk arra, hogy mindent szeretetből vállaljunk, és szeretteinkért mindent felajánljunk Istennek. Csak így érdemes!
De NB! Jézus és a Szentlélek segítsége nélkül a betegségeink miatti szenvedéseinknek és az emberi kapcsolatainkból adódó félreértéseknek, bántásoknak és mindenféle sebeinknek szeretettel történő vállalása nem lehetséges. Szükségünk van Jézus a Szentlélek vigasztalására és Jézus szerető segítségére. Ezekre is igaz Jézus figyelmeztetése: nélkülem semmit sem tehettek (Jn 15,5). Jézusban van megnyugvásunk és erőnk!