Évközi 14. hét, hétfő – Mt 9,18-26
Szoktuk-e kérni Jézustól a hit ajándékát?
Jézus sokszor beszélt a hit fontosságáról. A csodáknál is általában hitet kért, és csodával válaszolt a hit megnyilatkozására. Olykor az is elég volt, ha csak a környezetnek volt meg a hite, és nem okvetlenül annak, aki gyógyulásra szorult.
A most hallott két csoda szereplőjét a súlyos betegségen kívül összekapcsolja a 12 év. Márk és Lukács evangélista is beszámol arról, hogy a beteg asszony „12 év óta sok orvostól sokat szenvedett”, Lukács evangélista megjegyezte, hogy Jairus „egyetlen lánya, aki mintegy 12 éves volt, a halálán van”. Mindkét esetben fontos szerepet kap az érintés. De ezeken a „külsőségeken” kívül mindkét eseményt bensőleg a hit kapcsolja össze.
Az elöljáró hisz abban, hogy Jézusnak van olyan hatalma, hogy kézrátétele által életet öntsön a lányába. (A kézrátétel az ókorban a hatalom és a megbízatás átadásának a jele volt.) A beteg asszonynak is a hitét emelik ki az evangélisták, amikor leírják, hogy a beteg asszony úgy gondolja, hogy már attól is meggyógyul, ha csak Jézus ruhája szegélyét érinti. Jézus szava megerősíti az asszony hitét: „Bízzál leányom! A hited meggyógyított téged.” Márk leírása szerint Jézus az elöljárót is biztatta: „Ne félj, csak higgy!” Amikor Jézus Jairus házában azt mondta, hogy „a leány nem halt meg, csak alszik”, akkor a halál álmára utalt, s ebből az álomból ébresztette fel a kislányt. Az őskeresztények is „álomnak” nevezték a halált, mert hittek a feltámadásban. (A temető liturgikus neve hálótermet jelent, latinul „coemeterium”.).
Sokan hordozzuk a testi-lelki betegségek terhét. Van, aki már évtizedek óta (vagy „harminckét éve”) tudatában van a bajának, másoknál váratlanul derül ki a betegség. Sok emberben még nem tudatosodott, pedig születésünktől kezdve mindnyájan, mint be nem gyógyuló, halálos sebet hordozzuk, amelyet csak Jézus tud meggyógyítani. Kérdés, hogy rádöbbentünk-e már arra, hogy bűneink miatt milyen nagy bajban vagyunk, és hogy csak Jézus tud segíteni rajtunk?
Mi hiszünk Jézusban, Jézus a mi számunkra a kegyelem forrása. Mi nem földi életet, hanem örök életet kérünk tőle. Hitünk alapján várjuk Jézustól az üdvösséget, amelyet Ő meg is ad nekünk. A 21-22. versben háromszor fordul elő a görög „szoszó” ige, amely a mai evangéliumi részletben a „meggyógyul” jelentést hordozza, de eredetileg „megváltást, üdvözítést” jelent. A „Megváltó” görög neve „Szótér”. Jézus a mi „Megváltónk” akar lenni. ! Jézus azért maradt köztünk az Oltáriszentségben, hogy közel legyen hozzánk. Forduljunk hittel Jézushoz önmagunkért és másokért! Mi nemcsak érinthetjük, hanem magunkhoz is vehetjük Őt. Legyünk bizalommal iránta! Ő mondta: „aki hisz bennem, és eszi az én testemet, annak örök élete van, és én feltámasztom az utolsó napon.” Kérjük Jézustól a feltámadásba és az örök életbe vetett hitet, és ebben a hitünkben erősítsük egymást!