Úrnapja, Krisztus Szent Testének és Vérének ünnepe Lk 9,11-17
Jézusnál keresünk-e felüdülést?
Ebben az évben Krisztus Szent Testének és Vérének ünnepén Lukács evangéliumából olvastuk fel a kenyérszaporítás csodáját, amelyet ő úgy ír le, mint az Eucharisztia adásának az előképét. Jézus áldást mond, megtöri a kenyeret, olyasmit tesz, amit majd később az utolsó vacsorán, vagy az emmauszi tanítványokkal együtt étkezve fog cselekedni. Isten terít asztalt az embereknek, akik követik Őt. És a puszta magányában, a beköszöntő éjszakában a legtöbbet adja, amit ember kaphat, Isten társaságát. Az Istennel való közösség kezdődik meg az ember számára. Ez a mai evangélium legfontosabb mondanivalója, de a mostani meleg nyári időszaknak megfelelő tanulságokat is szeretnék említeni.
Mindnyájunknak szükségünk van pihenésre, egy-egy napra év közben is, és ha van rá lehetőség, időnként több napra is. Jézus ezt a lehetőséget nyújtja nekünk az év minden napján, és tanítványainak ezt készült megadni, amikor „egy magányos helyre vonult” velük. Csakhogy a nép is kereste Őt.
Szívmelengetően hat Lukács evangélista megjegyzése, hogy Jézus „szívesen fogadta őket”.
Jézus soha senkit nem küldött el, jóllehet voltak olyanok is, akik rosszkor keresték őt. Nikodémus éjnek idején jött hozzá, mert nem akarta, hogy felismerjék. Gondolhatott volna arra, hogy Jézusnak is szüksége van éjjeli pihenésre, de Jézus szívesen fogadta. A rossz hírű nő egy farizeus házába jött Jézus után, nem gondolva arra, hogy ezzel megbotránkoztatja a farizeus Simont, Jézust pedig rossz hírbe hozza, amint ezt Simon meg is fogalmazta magában. Jézus az alkalmatlankodó és tolakodó nőt is szívesen fogadta. Így tett a mai evangéliumban szereplő nagy tömeggel is, jóllehet Ő is éhes volt és fáradt. Jézus ma is ilyen, minket is szívesen fogad, bárhol és bármikor keressük Őt, a nap 24 órájában kész fogadni minket bármelyik katolikus templom tabernákulumában.
Jó lenne egy kis szívességet tanulni Jézustól, amikor mások fordulnak hozzánk ügyes-bajos dolgaikkal, kéréseikkel. Nem vagyunk-e olyanok, mint Jézus tanítványai, akik már kevésbé voltak megértőek az emberekkel szemben? Ők is éhesek és fáradtak voltak, és esetleg tartottak attól, hogy az éhes tömeg kezelhetetlenné válik. Jézus lehetetlennek tűnő megoldást kért tőlük: adjanak ők ennivalót az embereknek. Jézus meg akarta őket tanítani arra, hogy Ő a lehetetlennek tűnő helyzetek ura, és ha engedelmeskednek neki, akkor kisegíti őket a bajból. Kezébe vette a dolgok irányítását és utasításokat adott: „Telepítsétek le őket ötvenes csoportokban!” Aztán a tanulság levonása érdekében még egy kis többletmunkát is adott nekik: rájuk bízta a maradékok összegyűjtését.
A feltámadása után még lehetetlenebbnek tűnő feladattal bízta meg tanítványait: menjenek el az egész világra, és hirdessék minden népnek az Evangéliumot.
A tanulság: Ő velük lesz mindig és megsegíti őket!