Évközi 10. hét, szerda – 2Kor 3,4-11; Mt 5,17-19
Igyekszünk-e tökéletesen megtartani Isten törvényeit?
Hogyan kell érteni Jézus szavait: hogy Ő nem megszüntetni jött a törvényt, hanem tökéletessé tenni, hogy nem veszhet el belőle egy i betű, sőt egy vesszőcske sem, és hogy egyet sem lehet eltörölni?!
Megnehezíti a válaszadást a mai szentlecke, amely szerint „a betű öl, a Lélek pedig éltet”, és belekerült egy olyan mondat, amely egyébként nem szerepel az általunk olvasott Szentírásban: „A kőtáblára vésett betűk halált jelentettek mindenki számára, akik áthágni merték a parancsokat.” Hogyan kell mindezt értelmezni?
A törvény önmagában nem gyógyította az elesett emberi természetet, nem közölt kegyelmet, ezért csak szaporította a bűnt, ahogyan azt Szent Pál a rómaiaknak írt levelében is megállapította (v. ö. Róm 7,5). Hiszen csak tudva és akarva lehet bűnt elkövetni. A törvénylisták pedig megtanították az embereket (felhívták a figyelmet) arra, hogy mi számít bűnnek.
Saját tapasztalatunk is bizonyíthatja, hogy sokszor gyöngék vagyunk mindannak a jónak a megtételére, amit értelmünkkel belátunk. Bensőnkben sokszor megosztottak vagyunk, egyéni és közösségi életünkben egyaránt. Hogyan tud segíteni rajtunk Jézus?
Jézus egyrészt szabaddá tette a Törvényt, vagyis megtisztította mindazoktól az értelmezésektől és terhektől, amelyekkel a rabbinikus hagyomány megkötözte. Másrészt helyreállította a törvény eredeti értelmét. Isten ugyanis a törvénnyel elsősorban segíteni akar minket, irányt mutat nekünk és ösztönöz a jóra.
Ezeken kívül Jézus kiemelte a szándék fontosságát a tettel szemben. A törvények külsőséges, formális teljesítésével szemben a szívből jövő, egyetértő és bizalomteljes teljesítést állította előtérbe.
A mai szentlecke még egy nagyon fontos szempontra hívja fel a figyelmünket. Maga Isten tesz minket alkalmassá a törvény tökéletes teljesítésére azzal, hogy kiárasztotta ránk a Szentlelket, aki gyógyít, fölemel és megszentel. Nemcsak megvilágosító kegyelmet kapunk a Szentlélek által, hanem segítő kegyelmet is, vagyis erőt kapunk a felismert jó megtételére.
A legfontosabb az, hogy a Szentlélek által Isten gyermekeivé lettünk. Istennel való viszonyunkat Jézus az Atya és gyermek kapcsolatával jelölte meg. A teljességet akkor valósítjuk meg, ha Isten akaratát a gyermek bizalmával és szeretetével teljesítjük. Ha meg vagyunk győződve arról, hogy a törvények az Isten szeretetből adott ajándékai, és ha megtartjuk azokat, ezzel fejezzük ki viszont-szeretetünket Isten iránt. Ahogyan Jézus mondta, és amelyre példát is adott: „Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében. (Jn 15,10) Tehát a szeretetből való engedelmesség jelenti a törvények tökéletes teljesítését, amelyre a Szentlélek által leszünk képesek.