Török Csaba atya gondolataival, imáival 9 napon át készülhetünk pünkösd ünnepére. A Szentlélek kétezer esztendővel ezelőtt leszállt az apostolokra, és gyökeresen átalakította a szívüket. Így beteljesült Jézus ígérete: „Amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. (…) Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek” (Jn 16,13–14) . Erő, bátorság és tettrekészség veszi át a gyöngeség, a félelem és a bénultság helyét, és ezáltal megszületik az Egyház. Az időknek, amikben élünk, megvannak a maguk jelei és kérdései, amelyekre csakis az evangélium igazsága ad választ. A világnak szüksége van olyan emberekre, akik engedik, hogy szívüket Krisztus Lelkének az ereje és kegyelme alakítsa.
A szív formálásának az útja azonban nehéz és meredek. Készen kell állnunk rá, hogy nap mint nap újra megtérjünk. „Alakítsd a szívedet!” – intenek a lelkiélet mesterei. Idei kilencedünk épp ezt a célt tűzte ki maga elé. Így imádkozzunk együtt és egymásért!
9. NAP
NAGYLELKŰSÉG
„Ha tehát kitartotok a jótékonykodásban, Istent magasztalják érte, mivel készségesen vallomást tettetek Krisztus evangéliumáról, és bőkezűségetekkel kifejezésre juttattátok a velük és a többiekkel való közössége.” 2Kor 9,13
ELMÉLKEDÉS
Megszoktuk, hogy életünket egyfajta „privát zónában” éljük. Egyfelől természetes, hogy legbensőbb érzéseinket, gondolatainkat csakis bizalmas jó barátainkkal osztjuk meg. Másfelől azonban nagy a veszélye annak, hogy végül mindent „privatizálunk”, időnket és erőnket csakis önmagunk s legszűkebb családi, baráti körünk számára tartjuk fenn. Ferenc pápa ennek kapcsán egyfajta „önmagunkra vonatkoztatottságról” beszél, egy olyan önző magatartásról, ahol a privát élet határai túlságosan tágra lesznek szabva, és végül már nincs hely a többi ember számára. Így ír: „Amikor az egyén benső élete bezárkózik a saját érdekeibe, akkor nem marad hely mások számára, többé nem jöhetnek be a szegények, többé nem hallja Isten hangját, nem örül szeretete édes örömének. A hívek kétségtelenül ki vannak téve ennek az állandó veszélynek” (Evangelii gaudium, nr. 2).
Nem arra kaptuk a szívünket, hogy azt elrejtve tartsuk, megőrizzük önmagunk számára. Meg kell nyitnunk a szívünk, hogy „pünkösdivé” legyen, készségessé váljon az ajándékozásra. Ez persze sebezhetővé tesz minket: a szeretetért kockára kell tennem a legszemélyesebb dimenziómat is. Igen, a lelkem bekoszolódhat, visszaélhetnek a jóságommal. Isten azonban bizonnyal nagy szeretettel tekint a megsérült és „elemésztett” szívre, hiszen az hasonló Jézus Szívéhez: átdöfte a szeretet áldozata. De épp ezáltal vált az élet és a vigasz forrásává sokak számára!
IMASZÁNDÉK ÉS IMÁDSÁG
Istennünk, Te feltártad előttünk a Szívedet, és arra hívtál meg minket, hogy szíveinket a te példád szerint alakítsuk. Ezért imádkozzunk:
- az önzés és az önközpontúság börtönében élőkért, akik nem vállalják fel a szeretet kockázatát;
- az elzárt szívűekért, akik félnek a személyes kapcsolatoktól, a nyíltságtól és az őszinteségtől;
- a fösvényekért, akik idejüket és erejüket csakis önmaguk számára tartják fenn.
Nagylelkű Atyánk, Te „a bennünk működő erővel mindent megtehetsz azon felül is, amit mi kérünk vagy megértünk” (Ef 3,20). Fiad részesített minket ebben az erőben, hogy általa szívünket a nagylelkű szolgálatra neveljük. Áraszd ki Lelkedet, hogy szívünk valóban lángoljon a szeretettől a mi Urunk, Jézus Krisztus által.