Húsvét. 6. hete, szerda – Jn 16,12-15
Fejlődünk-e a Szentháromság ismeretében, és az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel való személyes kapcsolatunkban?
Jézus első két mondata a mai evangéliumi részletben, hogy „Még sok mondanivalóm volna nektek, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra.”, azt jelenti, hogy a Szentlélek állandóan végzi megvilágosító és megszentelő munkáját.
Jézus mindössze hároméves tanítói működésébe ugyanis nem fért bele egész messiási küldetésének és istenfiúi lényének megismertetése, amelyhez okvetlenül szükség volt Jézus feltámadására is.
Jézus a kereszthalála és a feltámadása előtt többször is beszélt a szenvedéséről, de ezt a tanítványok nem tudták elfogadni. Hiába kapcsolta össze mindig a feltámadásával, amikor bekövetkezett Jézus kínszenvedése és kereszthalála, a tanítványok megfeledkeztek a feltámadásáról.
Még nehezebb volt számukra annak megértése, hogy Jézus egylényegű az Atyával, ezért minden, ami az Atyáé, az övé is. Így, ha a Szentlélek az Atyától származik, akkor tőle is. Mindezek megértésére és elfogadására csak Pünkösdkor jutottak el a Szentlélek segítségével, de ez még nem a teljesség volt.
A kinyilatkoztatás tehát nemcsak abból áll, amit Jézus nyilvános működése alatt tett és tanított, hanem abból is, amit a Szentlélek vezetésével az apostolok később felismertek benne és elmondtak róla. Ezért az apostoloknak nem az volt a feladatuk, hogy ismételjék Jézus szavait, hanem az, hogy róla tanúskodjanak. Amit a Szentlélek így közölt az apostolokkal, az is Jézus kinyilatkoztatása, mert a Szentlélek azt adta tovább, amit „tőle (=Jézustól) hallott”.
Tehát összegezve: Jézus azt közölte, amit az Atyától hozott, a Szentlélek pedig azt, amit Jézustól „hall”. Ezért a Szentlélek eljövetele nem új fejezet az üdvösség történetében, hanem befejezése Jézus működésének. Ahogy Jézus megdicsőítette működésével az Atyát, úgy dicsőíti meg a Szentlélek Jézust azzal, hogy érvényt szerez tanításának. Ezért hittel kell fogadnunk, amit a Szentlélek mondott az Egyháznak, és amit az Egyház tanító hivatala ad tovább nekünk (ezt nevezzük „dogmafejlődésnek”).
Egyéni életünkben is folyamatosan fejlődnie kell hitünknek, egyre élőbb kapcsolatra jutva külön-külön is a három isteni Személlyel.
Állandóan figyelnünk kell a Szentlélekre, hogy az Ő segítségével egyre jobban megértsük Krisztus tanítását, egyre jobban megismerjük Őt és mennyei Atyánkat, egyre tisztábban lássuk életünk végső célját, és ennek megfelelően a mindennapi feladatainkat, szenvedéseink, próbatételeink értelmét és célját. És legfőképpen: arra kell törekednünk, hogy a Szentlélek által már a földi életünkben egyre jobban részesei legyünk a Szentháromság életének.