Húsvét 6. hete, hétfő – ApCsel 16,11-15; Jn 15,26-16,4
Tudatában vagyunk-e annak, hogy mindnyájan fontos szerepet kaptunk az üdvözítés művének szolgálatában?
Jézus tanítványai talán még Jézus búcsúbeszéde alatt sem gondoltak arra, hogy nekik milyen nagy szerepük lesz Jézus üdvözítői művének folytatásában. Még kevésbé gondoltak arra, hogy olyan meghurcoltatások várnak rájuk, amelyekről Jézus beszélt: „eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek.”
Mi pedig azt gondoljuk, hogy ezek a mondatok csak az apostolokra vonatkoztak. Esetleg elfogadjuk még, hogy legfeljebb a papokra vonatkozhatnak. De arra már nem gondolunk, hogy az egyszerű hívőkre, sőt még a nőkre is érvényesek. Hogyan is kerülhetnénk mi ilyen helyzetekbe? Egyszerűen úgy, hogy a Szentlélekre hallgatunk, és mindig azt tesszük, amit Ő mond nekünk.
Jézust is a Szentlélek vezette működése során. Máté evangéliumában olvassuk, hogy „Akkor a Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy megkísértse az ördög.” (Mt 4,1) A Szentlélek igazi tanúságtétele, amiről Jézus a mai evangéliumban beszél, hogy „eljön a Vigasztaló, Ő majd tanúságot tesz rólam”, a feltámasztás. Ezzel dicsőítette meg Jézust, ezáltal nyilatkoztatta ki a világnak, hogy Jézus az Atya Egyszülöttje, Isten hatalmas Fia.
Az apostolokat is a Szentlélek segítette. Ugyanúgy együttműködött velük, mint Jézussal, vezette őket, sugallva, hogy hova menjenek és hova ne menjenek. Ő adott isteni erőt emberi szavaiknak. A Szentlélek segítségével tudtak helytállni akkor is, amikor meghurcolták őket.
Minket is a Szentlélek segít a tanúságtételben. A magukat egyszerű hívőnek tartó nőket is. Az Apostolok Cselekedeteinek mai részlete fényt vet a nőknek az Egyházat fenntartó szerepére.
A szentleckében azt hallottuk, hogy Filippiben a megtértek között volt a bíborárus Lídia asszony, akinek „megnyitotta szívét az Úr, hogy figyelemmel hallgassa Pál szavait.” ! Egyetlen asszony nagylelkűsége megnyitotta az utat egész Európa missziójának megindításához.
Lídia megtérése és vendéglátó szeretete emlékeztet arra a készséges lelkületre, amellyel Szűz Mária befogadta az örök Igét, amely nélkülözhetetlen volt üdvösségünk művében. De gondolhatunk arra a szolgáló szeretetre is, amellyel Márta vendégül látta a Mestert, vagy arra az odaadó figyelemre, amellyel Márta nővére, Mária hallgatta Jézus tanítását, és azokra az asszonyokra, akik a háttérben gondoskodtak Jézusról egész útja során.
Fogadjuk el, hogy nélkülözhetetlen a nők szerepe az Egyházban. Sajátos női karizmájukkal, sokszínű és nélkülözhetetlen tevékenységükkel kiegészítik a hithirdető és egyházszervező férfiak munkáját. Úgy kell együttműködniük az apostoli szolgálatot hivatásszerűen ellátó férfiakkal, amilyen egységben, mégis csodálatos munkamegosztásban Krisztus és a Szentlélek tevékenykedik.
Kérjük a Szentlelket, hogy tegye készségessé szívünket Isten szavának teljesítésére, és segítsen minket, hogy tanúságot tudjunk tenni a feltámadt Krisztusról!