Húsvét 4. hete, szombat – ApCsel 13,44-52; Jn 14,7-14 Miben nyilvánul meg, hogy egyek vagyunk Jézussal, sőt a Mennyei Atyával is?
A szülők és a gyermekeik hasonlítanak egymásra. Ha igazi gyermekei vagyunk a mennyei Atyának és testvérei Jézusnak, akkor hasonlítanunk kell rájuk.
A mai evangéliumi részletben azt mondja Jézus, hogy „Aki hisz bennem, az ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is…” Hogyan kell ezt érteni?
Ugyanazok a tettek azt jelenti, hogy nekünk is ugyanolyan szelídeknek és alázatosoknak kell lennünk, mint Ő, és Vele együtt kell elszenvednünk mindent. Az Apostolok Cselekedeteiben olvashatunk arról, hogy Pálnak is ugyanaz a sorsa, mint Jézusnak. Pált is féltékenységből adták halálra honfitársai: őrá is szitkokat és rágalmakat szórtak, végül őt is kiszolgáltatták a pogányoknak, hogy kivégezzék.
Az evangélium többi hirdetőjével is az történik majd, mint Jézussal. Ahogy Jézusban a második isteni Személy belépett az emberi történelembe és találkozott az emberek jó és rossz megnyilvánulásaival, ugyanígy az evangélium hirdetése is ki van téve különféle állásfoglalásoknak.
A tanítvány nem lehet nagyobb a mesterénél. De az megtörténhet, hogy Jézus tanítványa külsőleg, méreteit tekintve nagyobb, látványosabb dolgokat vihet végbe, mint Jézus a földi élete során. Hiszen például Jézus át sem lépte Izrael határát, az apostolok viszont arra kaptak küldetést, hogy az egész világon terjesszék Isten Országát. Pál ugyanazt szenvedte, mint Ura, de nagyobbat is tett, hiszen a pogányoknak is felkínálta az Úr kereszthalálának gyümölcsét: a bűnbocsánatot.
Annál nagyobb dolog nem lehet a világon, mint a Szentlélek által már itt a földön Jézussal egyesült életet élni. Jézus az Atyával egylényegű, általa megismerjük az Atyát is, hiszen az Atya a Fiúban nyilatkoztatta ki magát. Az Atya őbenne van, és Ő az Atyában. Számunkra Jézus nemcsak az Atya képe, amennyiben tükrözi őt, hanem jelenvalóvá is teszi az Atyát. Általa az Atya beszél és cselekszik. Amit Jézus megmutatott irántunk szeretetben, türelemben és jóakaratban, az egyúttal az Atya szeretete, türelme és jóindulata is. Ezért állíthatjuk, hogy Jézusban végleges kinyilatkoztatást kaptunk. Az Atyáról a teremtett világban nem lehet többet elmondani, mint amit Jézus róla bemutatott életével, halálával és feltámadásával.
Jézus személyében az Atya is állandóan velünk van, és minden szentmisében Jézus Szent Testének vételével velünk marad mindig. Mivel az Atya nemcsak Jézus Atyja, hanem minden emberé, ezért Jézus arra bátorít minket, hogy imádságainkban Atyánknak szólítsuk őt, és gyermeki bizalommal forduljunk hozzá kéréseinkkel.
Jézus azt a minden képzeletet felülmúló lehetőséget ajánlotta fel nekünk, hogy ugyanazt az életet élhetjük, mint Ő. És ha már nemcsak tetteinkben, hanem szenvedésében is követjük Őt, akkor a saját szemünkkel talán nem is látható, de még nagyobb tetteket visz végbe általunk, hogy az Atya megdicsőüljön bennünk.