Húsvét 4. hete, szerda – Jn 12, 44-50
Akarunk-e üdvözülni?
Véletlenül nem lehet sem az örök üdvösségre, sem az örök kárhozatra jutni. Az, hogy melyik lehetőség következik be, egyedül rajtunk múlik. Minden döntésünkkel, vagy a szükséges döntésünk elhalasztásával közelebb kerülünk az egyik vagy a másik lehetőséghez. Többször fölmerül a kérdés: Hogyan lehetséges, hogy Isten „poklot” is teremtett? A válasz: az örök kárhozatot nem Isten készíti az embernek, hanem az ember választja magának. Az ember értelemmel és szabad akarattal rendelkező lény, és mindkét képességét használnia kell ahhoz, hogy az örök üdvösségre jusson. Isten akarata az, hogy minden ember üdvözüljön, és 
eljusson az igazság ismeretére. Isten azért adott nekünk értelmet és szabad akaratot, hogy megismerjük az ő ránk vonatkozó tervét, amely szerint a saját szeretet-életében akar részesíteni minket, és szabadon dönthetünk mellette, vagy ellene. Ha visszautasítjuk az ő szeretetét, Isten annyira tiszteli szabad akaratunkat (annyira szeret minket!), hogy még bűnös állapotunkban sem fordul el tőlünk. Mert ha egy pillanatig is megfeledkezne rólunk, visszahullanánk a semmibe. De Ő bűnös állapotunkban is fenntart minket a létben, és várja, hogy jobb belátásra jussunk, és bűneinket megbánva megtérjünk hozzá.
A mai evangélium szerint Jézus azt mondja: „nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot.” Más helyen pedig azt olvassuk, hogy Jézus nem azért jött, hogy elítélje a világot, hanem hogy az Atya irgalmasságát hirdesse, hogy üdvözüljön általa a világ.
Akik visszautasítják Jézus tanítását és szeretetét, azok ítéletet vonnak magukra. Szintén a mai evangéliumi részletben mondja Jézus: „A tőlem hirdetett ige ítéli el őt az utolsó napon.” Ezt úgy képzelhetjük el, hogy az ember a halála után maga fölé tud emelkedni, így tudja látni önmagát, és az igazság fényében saját maga állapítja meg, hogy bár tudott Jézus tanításáról, de tudatosan nem azt választotta, ezért ebben a tudatos döntésében konokul megmaradva saját maga jelölte ki a helyét, a végleges, örök távollétet az Istentől. Ez a pokol. Megmerevedés az önzésben, a magunk akarta elzárkózás mindenkitől, a legteljesebb és végső magányosság, az örök halál és egyedüllét állapotában mindenkivel szemben. Avilai Szent Teréz szerint ez a szorongásnak, a rabságnak és a kétségbeesett, nyomasztó félelemnek az állapota.
Jézus az Atyától az örök életre meghívó tanítást hozta el nekünk. Aki visszautasítja ezt, az az Atya ajándékát veti el magától.
Fogadjuk el Isten irgalmas szeretetét, és ne maradjunk a sötétségben, hanem Jézus tanítását követve a világosságban éljünk, hogy üdvözülhessünk!