Nagyböjt 2. vasárnapja. C. – Lk 9,28-36.
Van-e kiválasztottság-tudatunk? Tudjuk-e, hogy mire választott ki minket az Isten?
A mai vasárnap evangéliumában az a tetőpont, amikor megszólal az Atya: „Ez az én választott fiam, őt hallgassátok!” Most nem Jézusnak mondja, és nem őt szólította meg, hogy „Te vagy az én szeretett Fiam” (mint a Lk 3,2-ben), hanem a tanítványoknak mondja, és választottjának nevezi őt. Mire választotta ki? A tanítóságra: „Őt hallgassátok!” De ezt megelőzően még másra is. Mózessel és Illéssel „haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie.” Tehát Jézust arra választotta ki az Atya, hogy szenvedéssel teli halállal váltson meg minket, így dicsőüljön meg, és így szerezze meg nekünk is az örök dicsőséget.
Nemzetünk számára fontos üzenete van az Urunk színeváltozására való emlékezésnek. III. Kallixtusz pápa ugyanis az 1456. évi nándorfehérvári 
diadal emlékére augusztus 6-át, amikor Urunk színeváltozását ünnepeljük, nekünk, magyaroknak szóló üzenet hordozójává tette. 1456 óta arra választott ki minket az Isten, hogy a kereszténység védőbástyája legyünk. Ennek a tudata élt bennünk akkor, amikor a lengyelekkel összefogva ki tudtuk űzni a muzulmán törököket, és ezzel megvédtük a keresztény Európát. Azóta eltelt több mint 300 év. Megmaradt-e küldetéstudatunk Európa sorsáért?
Ezen a kérdésen mindnyájan gondolkozzunk el!
! A mennyei Atya mindnyájunknak üzeni: „Őt (= Krisztust) hallgassátok!” – ? Mire tanít minket Krisztus?
Arra, hogy az Atya nekünk is részt akar adni az ő dicsőségében. De a dicsőségbe vezető út számunkra is Jézus útja: nekünk is sok szenvedésen keresztül lehet csak bemenni Isten dicsőségébe. Az üdvösségért szenvedni kell. „Nincsen Krisztus kereszt nélkül.” Ugyanakkor boldogság (boldog jövő) sincs Krisztus nélkül. Krisztus nélkül a szenvedésnek sincs értelme.
Életünk során olykor mi is kerülünk olyan sötét lelkiállapotba, amikor tehetetlennek érezzük magunkat. Ezekben a reménytelenséggel teli órákban nem lehet más reményünk, csak Krisztus. Egyedül az ő tanítását követve remélhetjük földi boldogulásunkat és gyarapodásunkat, és csak Krisztus tud üdvözíteni minket! A szenvedéstől és a haláltól való félelmünket váltsa fel a feltámadás és az örök élet bizonyossága.
Jézus arra választott ki minket, és azért hívott minket ide, már nem a Tábor hegyre, hanem a Golgota hegyére, a szentmisére, hogy részünk legyen az ő dicsőségének szemlélésében, és egykor majd az ő dicsőségében. Ebben áll a mi kiválasztottságunk, ami egyben az áldozatos szeretetre való meghívásunkat is jelenti, ahogy a szentmisében imádkozzuk: „hogy mi is Istennek szentelt örök áldozattá” váljunk, magunk és mások üdvössége érdekében.