Hamvazószerda utáni péntek – Iz 58,1-9; Mt 9,14-15
Helyesen böjtölünk-e?
A nagyböjt kezdete után két nappal szeretem felidézni a dalmát származású, nagyon indulatos Szent Jeromos figyelmeztetését: „Ha két napig böjtölsz, ne képzeld, hogy különb vagy annál, aki nem böjtölt. Te böjtölsz, de haragszol. Ő ugyan eszik, de kedves. Te szíved kínját és gyomrod korgását civakodással emészted meg, ő mértékletesen eszik, és hálát ad Istennek.”
Az igazi böjt Isten iránti szeretetünkből, Krisztus iránti együttérzésünkből és részvétünkből fakad. Lehet a mi böjtünk annak a kifejezése is, hogy fájlaljuk azt, hogy bűnt követtünk el, és sajnáljuk, amiért Krisztusnak szenvednie kellett bűneink miatt, és hogy bocsánatát kérjük azért, mert Őt megbántottuk.
Miközben a böjtölésünk Isten jelenlétének hiányát, saját bűnösségünk elismerését, a Jézus szenvedése és elvétettetése miatti fájdalmunkat is kifejezi, ugyanakkor Jézus irgalmas szeretetében bízva, belé vetett hittel és bizalommal kell böjtölni.
Engedelmeskedjünk Jézus felszólításának: „Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1,15). Távoztassunk el szívünkből minden haragot, sértődöttséget, a neheztelések érzéseit is, hogy mindenkit a hibáival együtt elfogadva, mindenkinek megbocsátva tudjunk örülni egymásnak, és legfőképpen annak, hogy Isten minket is szeret, és nekünk is megbocsát.