Évk. 7. hét, szerda – Mk 9,38-40.
Nem vagyunk-e irigyek vagy türelmetlenek másokkal szemben?
Jól ismerjük, hogy a bűnök forrása a hármas gonosz kívánság, melyek közül a test kívánságából származik a torkosság, a bujaság és a restség, a szemek kívánságából a fösvénység, vagyis a vagyon utáni rendetlen vágy, a kevélységgel pedig együtt jár az irigység és a harag.
Az irigység: hajlandóság a mások javán (erényén!) való elszomorodásra, amennyiben azt úgy fogjuk fel, mint a magunk fölényének csorbulását. Az irigy ember nem tűr sem vetélytársat, sem magánál különbet, és ezért szomorúság tölti el, ha látja, hogy a másiknak valami jobban megy, mint neki. Az ilyen embernek még az is rosszul esik, ha mást dicsérnek, és ilyenkor igyekszik leszállítani a másik dicséretének értékét.
Az irigységtől különbözik a nemes versengés, amely arra ösztönöz, hogy még magasabb fokban valósítsuk meg, ami nemest másokban látunk. Jézus ilyen nemes versenyt ajánl nekünk, amikor Isten akaratának teljesítésére (= mások üdvösségének szolgálatára) hív minket.