Február 14. Szent Cirill és Szent Metód
A magunk részéről mit teszünk a keresztények egységéért?
Cirill és Metód testvérek voltak. Tesszalonikából származtak, majd Morvaországban hirdették az evangéliumot. Múlhatatlan érdemük, hogy szláv nyelvre lefordították a Szentírást, és az un. cirill betűkkel a liturgikus imákat is megszerkesztették szláv nyelven.
Tevékenységüket elismerve Rómába hívták őket, ahol Cirill 896. február 14-én fiatalon elhunyt. Metódot viszont püspökké szentelték, és sok küszködés közepette Cirill missziós tevékenységét már mint püspök folytatta tovább, sokat fáradozva a szlávok és a germánok ellentéteinek megszüntetéséért. Találkozott a honfoglaló magyarok egyik vezérével is, akivel kölcsönösen megajándékozták egymást. Idős korában 885. április 6-án halt meg Velehrádban. Szeretett morva népe körében ott temették el.
A pannóniai legendákból vett egyik részlet így számol be küldetésük kezdetéről:
Amikor a konstantinápolyi császár (III. Mihály) Cirillt kérte fel, hogy menjen misszióba a szlávok közé, a „filozófus”-nak nevezett Cirill, aki akkor a Hagia Szophia székesegyház könyvtárosa volt, azt felelte: „Bár fáradt vagyok, és testem beteg, örömmel megyek oda, ha vannak a nyelvüknek megfelelő betűk.” A császár ezt felelte neki: „Nagyatyám és édesapám, meg sokan mások keresték már azokat, de nem találták. Hogyan leljem meg én? De ha akarod, megadhatja neked az Isten, aki ad mindenkinek, aki ingadozás nélkül kér.”
Cirill korábbi szokása szerint imádkozni kezdett, aztán hamarosan összeállította a betűket, és elkezdte írni először a Szentírás szövegeit, majd utána az imádságokat. Az óegyházi szláv nyelvű liturgia végső soron a mai napig a testvérpárnak köszönheti továbbélését az orosz, az ukrán, a szerb és a bolgár görögkeleti hitéletben.
Amikor II. János Pál pápa 1980-ban Európa társvédőszentjeinek nyilvánította őket. „Slavorum apostoli” kezdetű enciklikájában a következőket írta: „Missziós küldetésüket konstantinápolyi indításra kezdték el, de később arra törekedtek, hogy munkájukhoz megnyerjék a római Apostoli Szentszék közbenjárását, mert ez az Egyház egységének látható központja. Így építették az Egyházat, szem előtt tartva annak egyetemességét, azaz egységét, szentségét, apostoliságát és katolikus voltát. Missziós jelszavuk volt: hogy mindnyájan egy legyenek, amint az Krisztus főpapi imájában elhangzott.”
Nekünk, ma élő hívőknek az ő apostolkodásuk ökumenikus jelentőségű felhívás is. Kiengesztelődve vissza kell állítanunk a békét és az egységet, amelyen a Cirill és Metód utáni időben oly súlyos csorba esett.
Számunkra is időszerű lehet az az ima, amit Cirill a halálakor mondott: „Uram, Istenem! Gyarapítsd Egyházadat, és gyűjtsd egybe az emberiséget! Választottaidnak add meg a hitben való egyetértést, áraszd szívükbe igédet, hogy azt keressék, ami kedves számodra!”
(Juhász Ferenc atya szerint a szláv népek természetes szövetségesei minden keresztény gyökerű nemzetnek.)