Évközi 4. hét, csütörtök – Zsid 12,18-24; Mk 6,7-13
Meg vagyunk-e győződve Isten erős szeretetéről?
A zsidókhoz írt levél szerzője arról ír, hogy Isten nem jelenik meg a maga fenségében, mert az a halandó emberben félelmet keltene. Ezért mondott le Isten az erődemonstrációról, kitéve magát a félreértésnek és a visszautasításnak is. Rábízta üzenetét a keresztségben újjászületettek ünnepi közösségére, de legfőképpen az új szövetség közvetítőjére, Jézusra, akinek ránk hulló vére hathatósan bizonyítja Isten erejét és szeretetét.
Amikor Jézus hallgatói azt tapasztalták, hogy Ő másképp tanít, mint az írástudók, mert belőle erő árad, ez nem azt jelentette, hogy Jézus nagy hatású szónokként mutatkozott be. Természetesen törekedett arra, hogy minél jobban megértsék, példabeszédei is erről tanúskodnak. Egyszerű és közvetlen volt, nemcsak életében és magatartásában, hanem beszédében is. Nem alkalmazott nagy hatású eszközöket, nem volt hatásvadász.
Jézus minden szava telve volt szeretettel. Aki hittel hallgatta Őt, az nemcsak értelmével fogta fel, amit mondott, hanem érzelmeivel is átélte az igazságokat, erőt és kedvet kapott a megismert úthoz és élethez.
Isten még azt is megtette, hogy emberré lett Fiát az emberek kezére adta bűneinkért áldozatul. A végtelen fölség legmeggyőzőbb jele a Golgotán álló keresztfa, melyen a vérző Krisztus haldoklott. Itt nyilatkoztatta ki magát Isten: hogy mindenhatóságán, bölcsességén és minden tökéletességén túl Ő maga a Szeretet. Mi minden szentmisén az Úr hegyéhez járulunk, és azoknak a seregéhez, akik a Szeretet-Isten győzelmét ünneplik.
Az apostolok első szétküldése nevelő célzatú volt: meg kellett tanulniuk, hogy Krisztus hatalommal rendelkezik, és terve megvalósul. Gondos és részletes utasításokat kaptak. Első és legfontosabb feladatul a szeretet gyakorlását kapták. Nem véletlen, hogy Jézus nem magányos prédikátorokat küldött, hanem kettesével küldte tanítványait, hogy egymás iránti szeretetük tegye hitelessé azt, amit hirdetnek. NB! Az a legnagyobb botrány (= akadály) ma is, ha ez nem így van.
Már a végső küldetés lényeges vonásai is felismerhetők: ne keressenek támaszt földi javakban, pénzben és más eszközökben, hanem bízzák magukat Krisztus erejére. Annak, hogy ne időzzenek sokáig egy helyen, az a célja, hogy bízzanak Isten gondviselésében. Jézus arra is felkészítette tanítványait, hogy ahogyan sokan Őt elutasították, sőt szembefordultak Vele, ugyanilyen fogadtatásra számíthatnak ők is küldetésük során. De ahol nem fogadják be őket, ne vitatkozzanak, hanem menjenek tovább, és biztosan találnak jóakaratú embereket.
! Mai igehirdetésünk is akkor lesz eredményes, ha egymás iránti kölcsönös szeretettel, egymást segítve és állandó imádságtól kísérve, Istenbe vetett bizalommal buzgólkodunk Isten országának építésén, elsősorban saját népünk körében.