Évközi 4. hét, kedd – Mk 5, 21-43
Hiszünk-e abban, hogy Jézusnak személyesen hozzánk van küldetése, és hogy Ő tud – és egyedül Ő tud – rajtunk segíteni a reménytelennek tűnő helyzetünkben is?
Jézus azt várja tőlünk, hogy higgyünk benne.
A hit – bizalom kérdése. Nemrégen olvastuk (hallhattuk) a Zsidóknak írt levélből (11,1), hogy „A hit szilárd bizalom abban, amit remélünk.” A bizalom pedig elsősorban nem a logikát követi, hanem a feltétel nélküli ráhagyatkozás megnyilvánulása. Hinni azt is jelenti, hogy minden logika ellenére elfogadjuk a lehetetlennek tűnő vágyak, óhajok és álmok beteljesülésének lehetőségét. Hitünk lehetővé teszi a lehetetlent is. Ahogyan szokták mondani: Lehetetlenség nincs, csak tehetetlenség.
A hit még Istent is cselekvésre készteti. Ahol van hit, ott a remény beteljesül, a vágy valósággá válik.
A reménytelennek tűnő helyzet a hit különleges próbatétele. Nem könnyű hinni a reménytelenség ellenére.
Nem kétséges az evangéliumban szereplő két ember hite. Emberileg reménytelen a vérfolyásos asszony helyzete, hiszen már mindent megpróbált a betegsége gyógyítása érdekében, de állapota ennek ellenére egyre rosszabbodott. Végül azért gyógyult meg, mert különleges hite volt: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok!” A másik embernek, Jairusnak a leánya nyilvánvalóan halálos beteg. A haldokló leány apjától is megkívánta Jézus, hogy a reménytelenség ellenére is higgyen. Ráadásul sorozatos próbákat kellett kiállnia. Próbatétel volt számára a beteg asszonyra vesztegetett idő is. Pedig Jézus azért kívánta meg az asszonytól, hogy tegyen tanúságot gyógyulásáról, hogy az édesapa hitét erősítse. Azután az apát a végső reménytelenségbe taszította a halálhír érkezése. Reálisan azt kellett volna gondolnia, ami a szolgák véleménye volt, hogy most már végképp elkésett, már nincs semmi értelme annak, hogy Jézus odamenjen. Nagy szüksége volt a hitében végletekig próbára tett apának Jézus biztatására: „Ne félj, csak higgy!”! Hinnie kellett abban, hogy Jézus életre tudja kelteni az ember még a halálból is.
Jairus ott állt a halál könyörtelen ténye és Jézus ígérete között. Melyiknek higgyen? Kinek higgyen? – Döntését meghozta: nem hallgatott a szolgákra, nem vonta vissza a kérését. Jézus pedig a házába ment, feltámasztotta leányt és visszaadta őt családjának.
Vajon elég erős-e a hitünk ahhoz, hogy legyőzze félelmeinket és aggódásainkat? Akármilyen bonyolultnak, kilátástalannak és tragikusnak tűnik az élethelyzetünk, bízzunk mindig Jézusban! Ő meg fog segíteni minket! Végül hinnünk kell abban, hogy Jézus velünk lesz halálunk óráján is, amikor rajta kívül már senki más nem tud segíteni rajtunk. Csak akkor lenne okunk a haláltól való félelemre, ha Jézus nem ígérte volna meg nekünk a feltámadást és az örök életet. Bízzunk benne! Ő megsegít minket, hogy az örök életben is együtt lehessünk Vele és szeretteinkkel.