Évközi 2. vasárnap C. – Iz 62,1-5; Jn 2,1-11
Mit jelent a számunkra Jézus első csodája?
Vízkereszt napján azt ünnepeltük, hogy Jézus kinyilatkoztatta magát az egész emberiségnek, amelyet a napkeleti bölcsek képviseltek, megkeresztelkedésekor pedig a zsidó népnek. A mai evangélium alapján arra emlékezünk, hogy Jézus az ő dicsőségét hogyan nyilatkoztatta ki legközvetlenebb hozzátartozóinak, akik közé tartoztak immár a nemrég kiválasztott tanítványai is. Az evangéliumi részlet utolsó mondata szerint Jézus a kánai menyegzőn „kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne.”
Jézus első csodája, amelyet János írt le evangéliumában, az egész emberiség sorsára döntő befolyással bíró esemény, és kulcsfontosságú a mi számunkra is. Jelképek formájában bele van sűrítve Jézus egész üzenetének lényege.
Jézus több példabeszédében hasonlítja a mennyek országát menyegzőhöz, lakodalomhoz. A menyegzőt az Atya rendezi. A vőlegény az Atyának Fia, Jézus Krisztus, a menyasszony pedig az Egyház. Az ószövetségi olvasmányban hallottuk, hogy „amint a vőlegény feleségül veszi a leányt, úgy fog frigyre lépni veled, aki téged felépít”. A Jelenések Könyve pedig azt írja, hogy „ujjongjunk, mert eljött a Bárány menyegzőjének napja, menyasszonya felkészült.” (Jel 19,7).
A menyegzőt tartó jegyesek közül az egyik bizonyára Máriának és Jézusnak a rokona volt, és nagyon szerették volna, hogy Jézus jelen legyen az eseményen. Viszont Jézusnak ekkor már megvoltak a tanítványai, akik nélkül egészen a haláláig egyetlen napot sem töltött külön (nem akart „szabadnapot” kivenni a „kikapcsolódásra”), ezért a menyegzőn való részvételt csak azzal a feltétellel vállalta, ha magával vihette tanítványait is. Jézus számára, aki gyakran hasonlította a mennyek országát menyegzői lakomához, ez a menyegző több volt egy szokásos lakodalomnál. Először lehetett nyilvánosan együtt Isten új népének képviselőivel.
Tudnunk kell, hogy ahogyan nálunk a házasságkötést a „lakodalom” követi, a zsidóknál házasságkötést az egy hétig tartó „ivodalom” követte. Kána és környéke, ahol ez a házasságkötés történt, híres bortermelő vidék volt. A menyegzőn a bor elfogyása, amelyben része volt a 12 halászembernek is, akinek részvételére eredetileg nem számítottak, az „ivodalomnak” és egyben az ünnepnek a végét, és egy életre szóló csalódást és szégyent jelentett volna az új házaspárnak. Mária azonban észrevette a rémületet. „Nincs boruk!” És tudjuk a folytatást. Mivel a szolgák Mária biztatására engedelmeskedtek Jézusnak, és teletöltötték vízzel a tisztálkodás céljára oda állított 6 db, egyenként kb. 100 liter űrtartalmú kőkorsót, annyi finom bor lett, amennyi egy hét alatt egy nagy létszámú lakodalomban sem fogy el (6 akó!)
Kilátástalannak tűnő helyzeteinkben merünk-e gondolni arra, hogy Jézus, vagy Mária segítségét kérjük?
A csoda a ráhagyatkozásunk és bizalmunk mértékétől függ. NB! Jézus mi örömeink beteljesítője akar lenni!