Évközi 1. hét, szerda – Zsid 2,14-18; Mk 1,29-39
Miért nagy öröm számunkra az Ige megtestesülése?
A mai szentleckében a zsidókhoz írt levél szerzője azt akarja megértetni velünk, hogy a Krisztus születése miatti örömünk legfőbb oka és alapja az, hogy gyermeki viszonyba kerülhettünk az Atyával, valamint igazi testvéri kapcsolatra léphettünk Krisztussal és egymással. Mert az Ige azért lett emberré, hogy mi valódi gyermekei lehessünk a mennyei Atyának, és valódi testvérei lehessünk Krisztusnak és egymásnak.
Örülnünk kell annak is, hogy a megtestesült Igének azért kellett „minden tekintetben hasonlóvá válnia testvéreihez, hogy irgalmas lehessen, és kiengesztelje a nép bűneit.” Vagyis legyen olyan együttérző, sőt azt is lehetne mondani, hogy olyan elfogultan részrehajló, mint ahogyan a szó szoros értelmében a legközelebbi „hozzátartozójával”, a „testvérével” viselkedik az ember. Örömünk legnagyobb oka lehet, hogy megtestesüléssel az Isten nem csupán külső szemlélője akart lenni életünknek. Nem akart olyan „kibic” lenni, aki csak kívülről ad tanácsokat másoknak, hanem velünk együtt akar átélni mindent. !!! Isten Igéje elment a legvégsőkig: „Tud segíteni azokon, akik kísértéssel küzdenek, mivel maga is kísértést szenvedett.”
! Az adventi és karácsonyi időszak örömei maradjanak meg bennünk földi életünk utolsó pillanatáig, és teljesedjenek ki az örök életben!