Jézus megkeresztelkedése Iz 42,1-4.6-7.; Tit 2,11-14. 3,4-7.; Lk 3,15-16. 21-22.
Mit jelent a számunkra mi megkeresztelésünk?
Keresztelő János a megtérést hirdette, és a hozzá érkezők bűnbánatuk jeléül vették föl János keresztségét. Jézusnak erre nem volt szüksége. Ő a keresztelkedéssel, az Atya akaratának megfelelően, vállalta = magára vette az emberek bűneit. Ezzel megkezdte Isten szenvedő szolgájának küldetését, amely azzal zárul majd, hogy „a bűnösök közé sorolva” halálra ítélik, és mint egy gonosztevőt keresztre feszítik, engesztelő keresztáldozatával megváltson bűneinktől. Így Jézus „vízkeresztsége” összekapcsolódott az ő „vérkeresztségével”, ami a kereszten ment végbe. Jézus azért vette magára János keresztségét, hogy megmutassa: felismerte és vállalja az Atyától kapott küldetését. Életének célja és értelme az Atya akaratának teljesítése.
Jézus megkeresztelkedésének történetében az egyik legfontosabb mozzanat az Atya megszólalása, amellyel „szeretett Fiának” vallotta Jézust, és küldetést szánt neki. Lukács evangélista azt is feljegyezte, hogy amikor Jézus megkeresztelkedett, a Szentlélek is megjelent. Ez volt egyben a Szentháromság kinyilatkoztatása, „epifániája” is.
A mai ünnepen el kell gondolkodnunk saját magunk megkeresztelkedéséről is. Ennek felnőttkorban legfontosabb és elengedhetetlen feltétele, hogy higgyünk Krisztusban, és akarjunk az ő tanítása szerint élni. Ehhez megkapjuk a Szentlelket, de (NB!) a Szentlélek nem szünteti meg a megromlott természetünk hibáit. A Szentlélek abban a sírig tartó feladatunkban segít minket, hogy a keresztségben hozott döntésünket, melyben ellene mondottunk („meghaltunk”) a bűnnek, életünk minden percében valóra tudjuk váltani. A Szentlelket befogadva egyre jobban Krisztust kell magunkra ölteni, hogy a mennyei Atyának kedve teljék bennünk is.
NB! A mi keresztségünk nem egyetlen elszigetelt esemény, nem csupán egyetlen külső szertartás, hanem egy halálunkig tartó folyamat kezdőpontja. Felelősek vagyunk azért, hogy állandóan növekedjék bennünk Krisztus élete. Ezért mindig figyelnünk kell a Szentlélek indíttatásaira, amelyek az üdvösség felé segítenek minket.
A keresztség szentsége elfogadásának nagyon fontos része, hogy ember felismeri istengyermeki méltóságát, és kimondja az „igent” az őt szerető és az örök boldogságra hívó Istennek. Ettől a naptól kezdve elkötelezi magát az Atya iránti szeretetre, az ő akaratának a követésére. Jézus ebben akar példát adni nekünk, embereknek. Meg akarja mutatni, hogy mindannyiunk életének értelme, végső célja van, ami határozott irányt ad a döntéseinknek, tetteinknek. Krisztus tanítását magunkévá téve, a Szentlélek segítségével, életünk minden napján törekedjünk arra, hogy egyre kedvesebb gyermekei legyünk a mennyei Atyának, egyre méltóbb testvérei Jézusnak, egyre jobban együttműködjünk a Szentlélekkel, és így elnyerjük az üdvösséget!