Árpád-házi Szent Margit ünnepe alkalmából – hagyományunkhoz híven – a margitszigeti szabadtéri oltárnál 2019. január 20-án, vasárnap 11.00 órai kezdettel szentmisét mutat be Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek.
Szent Margit 1242. január 27-én született a dalmáciai Klissza várában, IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci császári hercegnő leánya, Árpád-házi Szent Erzsébet unokahúga. A tatárok 1241-ben betörtek Magyarországra. A király megpróbálta megállítani a Sajónál, de vereséget szenvedett és Dalmáciába menekült. Szülei felajánlották őt Istennek Magyarország megmentéséért. Az emberileg lehetetlen megtörtént: messze 
Belső-Ázsiában meghalt a nagykán, s Batu a Duna-Tisza táján meghódított hatalmas területeket hátrahagyva, összegyűjtötte lovasait, és sietve távozott kelet felé, hogy le ne késsen az osztozkodásról. Béla és Mária nem vonakodott fogadalmát teljesíteni: amikor Margit hároméves lett, átadták a domonkos nővéreknek Veszprémben. Később a Nyulak szigetén lévő zárdába került át, amelyet apja építtetett. Amikor elég idős volt ahhoz, hogy önmaga felől szabadon döntsön, megerősítette ezt a fölajánlást, 1254-ben fogadalmat tett a Domonkos rendben.
A keresztények az önfegyelmezés és keresztény szeretet példaképének tekintjük. A legalacsonyabb rendű munkát is szívesen végezte, és a legrosszabb ruhákban járt. Napjait munkában, éjszakáit imádságban töltötte.
Életének alapszabálya: „Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni.” Egy héttel 28. születésnapja előtt, 1270. január 18-án halt meg, szeretettől és vezekléstől elemésztve a Nyulak szigetén. Boldoggá avatása 1276-ban történt, és XII. Piusz pápa 1943. november 19-én avatta szentté.