Vízkereszt, C. Urunk megjelenésének ünnepe – Mt 2, 1-12
Figyelünk-e Isten jeleire, és követjük-e azokat?
A napkeleti bölcsek látogatásának története csak Máté evangéliumában olvasható, és az arany, a tömjén és a mirha átadásán kívül többet nem tudunk meg róluk. A többi a néphagyomány kibővítése. Így kaptak a bölcsek hármas számot, három nevet, három különböző egyéniséget és élettörténetet. A képi ábrázolásokban egyikük fehér bőrű, azaz európai, a másik bőre sárgás színű, vagyis keleti, a harmadik pedig fekete bőrű, afrikai szerecsen. Ez a kibővítés azt akarja mondani, hogy a Gyermek körül az emberiség három nagy ága jött össze. Ezen kívül a középkori ikonográfiai hagyomány három életkorral is ábrázolja őket, vagyis minden életkorú, minden életállapotú, mindenféle ember képviselve van. Az ünnep üzenete: a mennyei Atya mindenkivel közölni akarja végtelen szeretetét, mindenkinek ki akarja nyilvánítani (ezt jelenti az ünnep görög neve: „Epifánia”), hogy Jézus mindenkinek az Üdvözítője.
Néhány tanulságot vonjunk le a magunk számára!
(1)
Isten mindnyájunk számára ad jeleket, amelyek nyomában el kell indulnunk. Ez olykor fizikai helyváltoztatással is jár, mint Ábrahám, Mózes, a betlehemi pásztorok, vagy éppen Máté esetében, de a mi esetünkben inkább a régi életmódból való kivonulást, Isten akaratának követését jelenti.
(2) Készülnünk kell a Jézussal való találkozásra! Amikor a templomba jövünk, ahol megtaláljuk Őt, sohase jöjjünk üres szívvel! Hozzuk magunkkal sikereinket, örömeinket, félelmeinket, aggódásainkat, szenvedéseinket, és persze, terveinket, amelyekhez Isten segítségét, áldását kérjük. Ezeken kívül ajándékozzuk meg Őt
– a hitünk és hódolatunk aranyával: hogy elfogadjuk Istentől kapott küldetésünket, sorsunkat és nehézségeinket,
– állhatatos imádságunk tömjénillatával, hogy sohasem adjuk fel a reményünket Benne, aki mindig hűséges hozzánk, és megsegít minket,
– az áldozatos, megbocsátó és a sebeket egyedül gyógyító szeretet mirhájával, amelyhez mindig tőle kérünk erőt.
(3) A Jézussal való találkozásból, az ő gyógyító áldásából erőt merítve, örömmel eltelve, és Vele együtt (Jézust magunkkal víve) a változtatásra készen „más úton”, megújult lelkülettel térjünk vissza otthonainkba!
(4) Olyan emberekké kell válnunk, akik másokat is Jézushoz vezetnek, főleg életünk jó példájával, türelmes és áldozatos szeretettel, de olykor szavainkkal is. Ne feledjük, hogy mindegyikünknek szüksége van emberi segítségre, hogy egyáltalán elinduljunk Jézus felé, aztán kitartsunk azon az úton, amelynek a végén megtaláljuk Őt, az igazi világosságot, az igazi boldogságot! Ne feledjük, hogy minket is mások segítettek a hit útján járni, és csak egymást segítve nyerhetjük el az üdvösséget!
(5) Otthonainkat töltse el Isten jelenlétének öröme és békéje, alázat, jóság, szelídség, engedelmesség és hálaadás az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, maradjon meg szent áldása hajlékunkon, minden fáradozásunkon és pihenésünkön!