December 20. – Iz 7, 10-14. Lk 1, 26-38 – Hol tartunk (meddig jutottunk el) az Úr útjának készítésében?
Ha az áldozatos szeretetnek, mint az Úr útjának készítése közben már megvalósult az egymásra találás is, akkor ennek következményeként eltölt minket az öröm. Adventben ezért van külön vasárnapja az örömnek. De a nagyböjtben is van örömvasárnap, Mert földi életünkben „a tér és az idő súlyos buckákat emelni közénk, hogy eltölt amikor eltölt minket Isten elvesztésének aggodalma. majd az ismételt egymásra találás öröme. 1.NB! Az Úr útjának készítése nemcsak adventi feladat, hanem egész életünké.
Krisztus befogadásának akadályai között vannak „nem konkrét bűnök” is. Ilyenek a főbűnök (a kevélység, a fösvénység, a bujaság, az irigység, a torkosság, a harag és a jóra való restség), és veszélyesek a negatív érzelmek és indulatok. Ezek megszüntetésével is foglalkozni kell.
2.NB! A gonoszság leginkább akkor tud erőt venni rajtunk, ha teret adunk szívünkben az olyan negatív érzelmeknek, mint a félelem, a harag és a gyűlölet.
Ma újra hallottuk az angyali üdvözletet. Vajon az „Üdvözlégy Máriát” magunkra vonatkoztatva is szoktuk-e mondani? ! Ahogy az üdvösség hajnalán az Isten megszólította Szűz Máriát az angyala által, úgy minket is megszólít, és az ő létgazdagságát velünk és általunk is közölni akarja. Ehhez a mi együttműködésünket is kéri. Az angyal az eredeti szövegben egy ókori görög köszöntési formával, a „kajre” szóval köszöntötte Máriát: „örvendezzél!” Azt is megmondta az angyal Máriának, hogy mi miatt örvendezzen: mert Mária „kegyelemmel teljes”, vagyis kegyelmet talált Isten színe előtt. – Vajon nekünk is örömet ad-e ez? Mennyire tölt el minket az öröm amiatt, hogy „velünk az Isten”? Az ószövetségi olvasmányban hallottuk, hogy az Úr „a választott nép szorongatott napjaiban” adta azt a jelet, hogy „a szűz fiút szül, és „Emmanuelnek” nevezi” (= „velünk az Isten”). Aztán figyeljünk föl az angyalnak arra a rövid felszólítására is, hogy „Ne félj!”
Jól tudjuk, hogy Máriának mennyire jogos lehetett volna a félelme (József és az egész nép miatt), amikor vállalta az anyaságot. – De később is voltak olyan kilátástalannak vagy bizonytalannak tűnő helyzetei, amelyekbe mi is sokszor kerülünk: amikor nem értjük a helyzetünket, vagy amikor a visszájára sül el valami, amikor cserben hagynak minket, vagy meghal, akit szeretünk, stb. Csak ez lehet a vigasztalásunk, hogy „Velünk az Isten”.
Ne féljünk, mert nem vagyunk egyedül, nem vagyunk magunkra hagyatva, nem vagyunk a saját korlátozott erőnkre utalva. Ne szorongjunk és ne féljünk megtenni azt a lépést, elhatározást, meghozni azt a döntést, hogy elfogadjuk Isten akaratát és azt kövessük! Miért? Mert „velünk az Isten”.
! A megtestesülést nem lehet, és Isten nem is akarja meg nem történtté tenni. Visszavonhatatlanul és végérvényesen vállalt minket az Isten. Vállaljuk mi is Őt és az Ő akaratát: engedjük, hogy üdvözítsen minket, azon az úton és azon a módon, ahogy Ő akarja, és részünkről is tegyünk meg mindent ezért, mert üdvösségünk csak a mi közreműködésünkkel lehetséges!