Évközi 34. hét, szerda – Lk 21,12-19
Hogyan fogadjuk, ha megszégyenítenek/üldöznek minket?
Amikor valaki(k) részéről kellemetlenség, megszégyenítés, vagy üldöztetés ér minket, el kell gondolkodnunk azon, hogy ennek mi az oka.
Ha a bűnös magatartásunk miatt ér minket jogos elmarasztaló ítélet, akkor megérdemeltük, és örüljünk neki, hogy nem a halálunk után kell bűnhődnünk. Ha viszont azért kell szenvednünk, mert Krisztus tanítványához méltó módon viselkedtünk, akkor is legyünk boldogok, mert visszajelzést kaptunk arról, hogy valóban Krisztus tanítványai vagyunk. Krisztus ugyanis azt mondta, hogy az Ő tanítványainak második ismertetőjegye az, hogy
„Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.” !!! Ha tetszést aratunk a világ előtt, akkor a magatartásunkban valami nincs rendjén.
A hitetlen/önző emberek számára már a Krisztusban hívők léte is kellemetlen, mert érthetetlen és nyugtalanító számukra az önként vállalt áldozat, vagyis a kényelemről, az élvezetekről való lemondás, és nem akarják elfogadni azt sem, hogy Isten előtt felelősek vagyunk tetteinkért. Az Istenért vállalt szenvedéssel tanúságot teszünk Isten iránti hitünkről, hűségünkről és szeretetünkről, ugyanakkor Isten is tanúságot tesz a mellettünk való hűségéről.
A mai evangéliumban Jézus azt ígéri, hogy Ő is tanúságot tesz mellettünk már itt a földön azzal, hogy „olyan ékesszólást és bölcsességet adok majd nektek, amelynek egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani”. Isten Lelke irányítja szavainkat és tetteinket a mellette való tanúságtételben. Isten tanúságtétele nemcsak a világ felé, hanem a magunk számára is megnyilvánul azzal, hogy az üldöztetés és gyűlölet közepette is meg tudjuk őrizni a békét és a szeretetet. Erre ugyanis pusztán emberi erőnkből nem volnánk képesek. Csak az Isten segítségével tudunk állhatatosak, türelmesek és szelídek maradni.
Ezek a tapasztalatok felkészítenek minket arra (ezért is szükségesek), hogy bizalommal tekintsünk a további megpróbáltatások elé, és fejlesztik bennünk az alázatosság erényét. Az alázatosságra szintén Isten kegyelme tesz képessé minket. Minden azon múlik, hogy a hitünk mennyire tudatos és személyes döntés eredménye. Akinek felszínes és nem a Jézussal való személyes kapcsolatból forrásozó a hite, az könnyen meginoghat.
Erősödjék meg tehát a meggyőződésünk arról, hogy „az Istent szeretőknek minden a javukra szolgál”, a földi élet megpróbáltatásai is, sőt, még a halál is. A megpróbáltatások hittel történő elviselésének végső haszna, hogy felkészítenek minket életünk legnagyobb próbatételére, a halálunkra, hogy a végsőkig állhatatossá maradjunk, hogy bizalommal várjuk Jézus Krisztus eljövetelét.