November 19. Árpád-házi Szent Erzsébet
1Jn 3,14-18, Lk 6,27-38
A szeretetet választom-e minden élethelyzetben?
Erzsébet valószínűleg a sárospataki várban született 1207-ben. Már 4 éves korában eljegyezték Hermann thüringiai tartománygróf szintén Hermann nevű elsőszülött fiával, és Wartburg várába vitték, ott nevelkedett. A grófi udvar emberei nem kedvelték. Anyja (Gertrúd) szörnyű halálának hírére a légkör még fagyosabbá vált körülötte. Jegyese, az ifjú Hermann gróf hirtelen meghalt. Ekkor Erzsébetet el akarták távolítani az udvarból: menjen haza, vagy kolostorba. Az idős Hermann őrgróf azonban másként döntött: eljegyezte másodszülött fiával, Lajossal. Ezután hamarosan meghalt az atya, az idős Hermann is. Erzsébet és vőlegénye közé sikertelenül próbáltak éket verni. Lajos thüringiai tartománygróf feleségül vette. 1221-ben (amikor Erzsébet még csak 14 éves volt!) fényes esküvőt tartottak (egyes kutatók szerint Pesten, a jelenlegi Belvárosi Templomban).
20 éves volt, amikor férje (1227-ben) meghalt. Erzsébet három gyermekkel maradt özvegyen. Négy év múlva (1231-ben) ő is meghalt Marburgban. Halála után négy évvel már szentté avatták.
Erzsébet élete Isten szeretetének kiteljesedése volt, életének minden mozzanatában. A sokféle szeretetet az Isten-szeretet forrasztotta egységbe. Minden életkorában, minden élethelyzetében és minden kapcsolatában a Jézus iránti szeretet vezérelte és éltette. Nem csupán gesztus-szerűen jótékonykodott, hanem odaadó szeretettel törődött a legszerencsétlenebbekkel. Irgalmas szeretete nem pótcselekvés és nem is lelkiismereti kényszer volt, hanem egyszerűen és természetesen Krisztus iránti odaadásból és ragaszkodásból eredt. Isten iránti szeretetének megnyilvánulása volt a férjéhez, Lajoshoz fűződő testvéri, baráti, majd hitvesi szeretete és a szegények szeretete egyaránt.
Ennek ékes bizonyítéka volt, hogy rajongva szeretett férjét őszinte fájdalommal és keserves sírással gyászolta meg, de nem süppedt bele a gyászba, hanem egész életét továbbra is a szeretetből fakadó tettek töltötték be. Három gyermekével elhagyta Wartburg várát, Eisenachba költözött, majd 1227 tavaszán Marburgba. Maradék vagyonából menhelyet alapított betegek és szegények számára, ahol néhány hűséges szolgálója közreműködésével maga ápolta őket.
Példája egyértelművé teszi számunkra az alternatívát: hogy vagy minden körülmények között következetesen az Isten iránti szeretetet választjuk, vagy a kisebb és a nagyobb szeretetek között lavírozgatva végül is az önzést választjuk, és magunkba roskadunk.
Szent Erzsébet élete bőséges példatárat állít elénk ahhoz is, hogyan kell szeretnünk rágalmazóinkat, haragosainkat, sőt ellenségeinket.
Isten adjon nekünk ötletességet, hogyan tudunk szegénységünkben is segíteni a rászorulókon, és Isten szeretete töltsön be minket egészen már itt a földön is!