Évközi 32. hét, csütörtök – Lk 17, 20-25
Személyesen megtapasztaljuk-e, hogy az Isten országa már köztünk van, mert bennünk eljött?
Amikor a farizeusok azt kérdezték Jézustól, hogy „mikor jön el az Isten országa?”, ennek a kérdésnek a hátterében az állt, hogy az ószövetségi jövendölésekben az Isten országának az eljövetele a Messiás működésének a kezdetét jelenti.
Jézus figyelmeztette a kérdezőket, hogy Isten országa nem olyan látványos történelmi eseményhez vagy természeti tüneményekhez kapcsolódik, mint ahogy a korabeli zsidók képzelték. És nem is helyhez kötődik, hanem Jézus Krisztus személyéhez, aki által az Atyával való tökéletes kapcsolatunk jön létre a Szentlélekben. 
Legfeljebb egyetlen közeli eseményhez lehet kapcsolni az Isten országának eljövetelét: Jézus Krisztus szenvedéséhez és kereszthalálához, amellyel „kieszközölte” számunkra, hogy ne csak közöttünk, hanem bennünk is megvalósuljon az „Isten országa”.
Az Emberfia eljövetele csak a világ végén lesz látványos esemény. „Az Emberfiának előbb sokat kell szenvednie, és megvetésben kell részesülnie ettől a nemzedéktől” – mondta Jézus, mert kortársai előtt ott állt, mint Messiás, mégis sokan elutasították és megvetették.
Isten országa megtapasztalható az emberek megtérésével, az Jézust elfogadók belső, lelki (kegyelmi) átalakulásában. Számunkra akkor jön el az Isten országa, amikor bennünk felébred a Jézus Krisztusba vetett hit, amikor elfogadjuk Jézus tanítását és igyekszünk szerinte élni, amikor a megtérés útjára lépünk, és folyamatosan azon járunk. „Isten országa” ugyanis Isten „uraságának, az ő uralmának” fokozatos megerősödését jelenti, amely nem feltűnően, hanem egészen csendesen történik. Az Isten országát nem külső jelekből kell észrevenni (nem az ég alját kell lesni), hanem önmagunkba kell tekintenünk, hogy vajon bennünk már elkezdődött-e és folyamatban van-e a belső megújulás.
Isten országában élni azt jelenti, hogy a Szentlélek bennünk és köztünk való működése által egyre jobban közösségben vagyunk Isten egyszülött Fiával, s rajta keresztül az Atyával, sőt egymással is. Mert nem csupán külön-külön élünk egy életet Krisztussal, hanem közösségileg is, hiszen az Egyház az ő Titokzatos Teste. Így nyer mélyebb értelmet a mai evangéliumban elhangzó kijelentés: „Isten országa köztetek van”.
Természetesen nem mi építjük az Isten országát egymás között, hanem a Szentlélek bontakoztatja ki bennünk és közöttünk Isten életét. De ebben nekünk is közre kell működnünk, egymás üdvösségét szolgáló áldozatos szeretettel.
Az Emberfia eljövetelének és bennünk való lakásának a jele az, ha fölfedezzük Őt a testvéreinkben, akikkel együtt mindnyájunkat arra kér az Úr, hogy az Ő életét fogadjuk be, és a mi személyes életünkben érvényesüljön Isten uralma, így legyen jelen bennünk és közöttünk (= kapcsolatainkban) az Isten országa.